Egy kis nosztalgia...

Ma elém került ez az írás a facebook-on, elöntött a nosztalgia,  eszembe jutott az egyetlen találkozásom az igazi vidéki élettel, ami valamikor a hatvanas évek táján történt...

kép a netről

https://ketkes.com/emlekeztek-meg-erre-az-idore-ha-nosztalgiaval-gondolsz-ra-add-tovabb/

kép a netről

Városi gyerek lévén, egy angyalföldi 3 emeletes gangos bérházban nőttem föl /a Gömb utcai általánosba jártam/, nekem még a nagyszüleim is Budapesten éltek, igaz külső kerületben /XVIII./ és ugyan kertes családi házban, de nemigazán vidéki jelleggel.
Ezt az igazi vidékiességet egyetlenegyszer tapasztaltam meg, 10-12 éves lehettem, amikor egy ismerős révén annak rokonaihoz elengedtek 3 hét nyaralásra minket /a testvéremmel együtt/ egy alföldi tanyára Békés városa közelében, máig ható emlékekkel gyarapodtam, csodálatosan éreztük magunkat, annak ellenére, hogy számunkra teljesen ismeretlen világba csöppentünk.
Önellátó tanya volt a családé, mindent megtermeltek maguknak, állataik voltak, minden nap friss még meleg tejet ihattunk, hatalmas szelet kemencében sült kenyérrel. És az aludttej milyen finom volt, jó sűrű és krémes, amit mázas köcsögben hoztak fel a pincéből jó hidegen.
Lovaskocsijuk is volt, amin utazhattunk, azzal jöttek elénk a békési vasútállomásra is.
A házinéni állandóan kedvezni akart a "pesti lánkáknak", napirenden volt a galambhúsleves, a galambpörkölt, isteni kelt sütemények, hetente egyszer bedurrantották a nagy búbost, abban megsült a következő hétre a malomkerék nagyságú kenyér, de milyen kenyér volt ám az, meg lángosok és mindenféle finomságok.

kép a netről

Mi a testvéremmel a tiszta szobában lettünk elszállásolva, hatalmasra tömött párnák és dunnák között kellett aludni, de ez még hagyján is lett volna, de amikor a nyári 30 fokban a búbos be lett fűtve, és annak a fele a tisztaszobába nyúlt át, ott olyan forróság lett, mint valami kohóban, majd meghaltunk, hiába volt nyitva az a kis ökörszemnyi ablakocska, éjjel kimásztunk rajta /persze, hogy itt ott levertük a vályogot, féltünk lesz nemulass!/ és kint hűsöltünk a kertben hallgatva a tücsökciripelést, néztük a végtelen égboltot a milliárd csillaggal, csodálatos látvány volt.
Persze, hogy híre ment a környéken, hogy van itt két pesti gyerek, rögtön összebarátkoztunk pár környékbeli átokrossz kölökkel, akik úgy mentek mezítláb a tarlón, mint én a konyhakövön... azaz simán. Bezzeg mi is akartunk úgy menni, de nem lehetett, szúrt, véresre vágta a talpunkat, bokánk környékét, a falusi gyerekek boldogan nevettek, hogy van amiben ők sokkal jobbak :-)
Kihajtottuk a teheneket a bocikkal együtt a legelőre, ezt olykor megengedték, néha a helybeli TSZ rizsföldjére is, ahol boldogan lelegelték a zsenge hajtásokat, mi nem tudtuk megkülönböztetni melyik a füves legelő, melyik a rizsföld területe már. Fürödtünk a csatornákban, amin keresztül elárasztották a rizsföldeket. Mindez persze tilos volt, így annál érdekesebb is !!!
Egy-egy tanya között több kilométer távolság is volt, rengeteget gyalogoltunk mire átértünk a következő tanyára, vagy körbe-körbe bármelyikre, az egyik ilyen "szomszédban" lakott egy szegényebb család sok gyerekkel, körülnéztünk náluk is és mivel délidő volt meghívtak minket ebédre, meggyleves volt és pirított kenyérmorzsás kifőtt tészta, meg kell mondjam azóta sem ettem olyan finomat, egyenesen mennyei volt. Bezzeg amikor hazaértünk, le lettünk kapva a tíz körmünkről, mert nem akartunk az újabb - egyébként nagyon finom - rántott csirkecombokból enni.
Házinénink majd elájult amikor megtudta mit ebédeltünk és hol, ráadásul még a tetejében dicsértük is nagy lelkesen. Mondtuk neki, hogy ő is főzhetne nekünk hasonlót !!!
No ezekután, egész délután borogatta magát, hogy a pestiek így szégyenbe hozták.

kép a netről

A vályogház körül helyes kis virágoskert volt körbekerítve, illatos rózsalugas is, meg mindenféle színes virágok, odanézett a hosszú, hófehérre meszelt oszlopos tornác is, ahová nyílt a konyhaajtó /azon belül balra a tiszta szoba, középen a konyha, jobbra a háziak hálója/, a tornácról lehetett felmenni a padlásra is, meg onnan nyíltak mindenféle kamraajtók, sőt a pincelejárat is, odalent a legnagyobb nyári forróságban is jó hűvös volt.
A virágoskerten belül volt a kerekes kút is, ahonan a vizet húzták föl, jó hidegen. A kis kerítésen túl volt az udvar, meglehetősen poros és csirkeszaros udvar volt, az ólakkal /disznók, kecskék, juhok külön/, istállókkal /lovak, tehenek külön/, mindenféle baromfi állásokkal, ugyan a baromfiak időnként átjöttek a virágos kertbe is kapirgálni, csipegetni valami réseken keresztül.
És volt persze Bodri kutya is, aki a tanyát őrizte, meg pár cirmos cicuka is, voltak hatalmas nyárfák a ház körül, azok adták a hűvöset a házra forró nyarakon.
Mindent összevetve csodálatos 3 hét volt az itt nekünk, de gondolom a háziak megkönnyebbültek, hogy nagyobb baj nélkül megúszták ezt a 3 hetet, boldogan integettek utánunk miután kivi amikor kivittek minket lovaskocsin az állomásra és elpöfögött velünk a vonat Budapest felé.
  :-) :-) :-)

kép a netről