Tejfölös lapított és édes lepények egyszerre készítve

Dédi isteni kelttésztájából

Hozzávalók:

Tészta:

1 kg liszt
2-3 dl langyos tej
1 tk cukor
3 dkg élesztő
1 tk só

Tetejére:

olaj
2 nagy pohár 20%-os tejföl
2 tojássárgája
só


Elkészítése:

A langyos, cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt. Egy nagy tálban vagy a kenyérsütőgép dagasztóprogramján, bedagasztjuk a tészta hozzávalóit, se túl lágy, se túl kemény ne legyen, majd langyos helyen duplájára kelesztjük.

Ha megkelt, lisztezett deszkán jól átgyúrjuk, és négy egyforma részre vágjuk, majd egyenként kerek cipókat formázunk belőle és letakarva pihentetjük, míg elkészülnek a 
tepsik meg a töltelékek. A sütőt is begyújtjuk vagy bekapcsoljuk 180 fokra.
Volt, hogy mind a négy cipóból sós-tejfölös lapított készült, de volt, hogy csak kettőből, a másik kettőt meg édesen töltötték, ezt a végén mutatom.
Tehát a sós verziónál:
Két 20 x 40 cm-es tepsit jól beolajozunk, az oldalát is. Közben egy tálba a két nagy tejfölt kiborítjuk, beleütjük a két tojássárgáját, sózzuk és egyneművé keverjük.

Az első tésztacipót téglalapalakúra kinyújtjuk, amilyen vékonyra csak tudjuk, majd belehelyezzük a tepsi egyik felébe úgy, hogy 3 oldala legalább 5 cm szélesen túllógjon

a tepsi oldalán, belenyomkodjuk, és a kilógó részeket visszahajtjuk a tésztára, mint egy gallért. Természetesen a negyedik oldalt is, mivel a tepsi másik felére egy ugyanilyen tésztadarab fog kerülni, ugyanúgy visszahajtoghatva a széle. Úgy kell elrendezni a tésztákat, hogy mindegyik csak a fél tepsihelyet foglalja el visszahajtva is.

A másik tepsibe ugyanígy két tésztadarab kerül, a fent leírt módon, ha mind a négy cipó sósan, tejfölösen készül.

Ezután a tojásos tefölt nagyjából egyformán, képzeletben 4 részre osztva, a tészták

közepére kell locsolni, a visszahajtást kicsit megemeljük, hogy alá is jusson, kanállal betoljuk a hajtás alá, ha visszahajtottuk akkor a tetejére is kenjünk a kanál lapjával.

Mindegyik tésztanégyzet közepére a tejfölre egy loccsintásnyi olajat öntsünk, sózzuk meg, kicsit felvert tojásfehérjével kenjük meg a széleit is -a visszahajtásokat- és

hagyjuk pihenni kb. 30 percig, majd az idő leteltével tepsinként süssük meg.
Akkor jó, ha a "gallérok" aranybarnára pirultak.

Ez egy felvidéki recept, a férjem nagymamái rendszeresen sütötték, ezt a sós változatot, kenyér helyett ették, például bableveshez vagy gulyásleveshez.

Leírni bonyolultabb volt, mint megcsinálni.

Ezt a kelt tésztát csinálták édesen is: ilyenkor csak 2 cipó tésztából csináltak sósat-tejfölöset, a másik 2  gombócból pedig édes lepény készült, vékonyra nyújtották /tepsi méretűre/, az egyikre cukorral, citromhéjjal, 1 tojássárgájával kikevert fél kilónyi túrót kentek, jó vastagon, megszórták bőven fahéjjal, és így sütötték meg.

A másik kinyújtott tésztára szilvalekvárt kentek bőven, ha puha, kenhetős volt és a tetejét darált cukros mákkal hintették be, vagy ha kemény volt a szilvalekvár akkor kikeverték kevés meleg vízzel és amikor már kenhető állapotba került hozzákeverték a cukros mákot és úgy együtt kenték rá a tésztára, szintén vastagon. 
Egyszerűek ezek a lepények, de nagyon finomak.
Hajdanán nem voltak még torták a paraszti világban, ha édesre vágytak ilyeneket készítettek ünnepre, vagy vasárnap délutánra.
A család minden generációjának azóta is nagy kedvencei.