Valamiért nagyon imádom a dióspiskótát, jó íze van. Egy lapocskát sütöttem 3 tojásból, kipróbáltam a Kifőztük-ben megjelent turbó piskóta változatot. Tényleg pofon egyszerű, jó kis desszert volt tegnap a sajtszószos csirke után, délutánra.
3 egész tojást habosra kevertem 5 ek. cukorral, majd 3 ek. olajat kevertem hozzá, majd a még előzetesen összeszitált 2 ek. lisztet a 4 ek. őrölt dióval és 1 kk.sütőporral hozzáforgattam az olajos tojáskrémhez. Sütőpapíros tortasütőformába simítottam, megszórtam meggybefőttel jó sűrűn és kb.15 perc alatt megsütöttem, előmelegített sütőben, közepes tűznél.
Ez a mennyiség egy tortalapocskának felel meg, rendes normál méretű tortához háromszor kell ezt az adagot megsütni.
Tényleg "turbó", mert gyorsan elkészül, érdemes foglalkozni vele, nagyon finom.
Rendes piskóta sütésnél természetesen 6 ek. lisztet kell venni, a kakaós változathoz pedig 4 ek. liszt és 2 ek. kakaópor összeszitálva. A többi hozzávaló változatlan.
Amíg sült, addig fél tábla étcsokoládét vízgőz felett megolvasztottam, kevertem hozzá 2 ek.olajat és a tészta tetejére csorgattam. Hagytam kihűlni.
Kevés tejszínhabpamaccsal tálalva nagyon finom, szolid kis édességünk volt.
.jpg)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Nagyon guszta! Amiben meggy van, nekem jöhet! :)
VálaszTörlésFinom volt, csak kevés, mert ez az egy kis piskóta csak annyi volt, mintha egy komplett tortalapot háromba szeletelnél és abból csak az egyik szeleted van, amibe a meggyet szórtam. Legalább kettőt kellett volna sütni és közé a meggy krémnek átalakítva, tetejére a csoki. Na legközelebb ez lesz, kár csak most jutott eszembe:-)))
VálaszTörlésAnikó, minden új recepttel én is így vagyok. Ki kell kísérletezni a tökéletes változatot. :)
VálaszTörlésHát igen, nehéz a háziasszonyok élete, mondaná a férjem, aki titokban borzasztóan irigyel, hogy én mennyire élvezem ezt a bloggerkedést,meg háziasszonykodást és mennyire kitölti az életem. Amíg ő akart rábeszélni a számítógép használatára nem ment, egyáltalán nem érdekelt, idegenkedtem évekig az egésztől, nem is értettem miről beszél. Ráadásul amíg dolgoztam, az idegenforgalomban sok-sok évig, ami eléggé egy hektikus munka, sokszor nem számított a hétvége sem, akkor is dolgozni kellett, nem is voltam egy nagy konyhatündér, csak a kötelező köröket futottam, örültem, ha nem kellett a konyhában lennem.
VálaszTörlésNa ezért vannak most elájulva tőlem, mindent gondoltak volna csak ezt nem, de azért boldogan eszik a műveimet:-))))))