Salátaleves és palacsinta többféle ízesítéssel

Salátaleves rántotta kockákkal

Ez is tavaszi ízvilág és nagyon finom.
Felnőtt koromban ismertem meg - mert nálunk a családban soha nem főzték, asszem édesapámnak gyerekkorában a torkán akadt egy salátalevél, majdnem megfulladt tőle, azóta hallani sem akart róla és ez így van a mai napig, most 84 éves - mondhatom nekem szerelem volt az első kóstolásra.
Mindegy leves vagy főzelék, hígabb vagy sűrűbb, krémesebb, csak jó fokhagymás, és jó kapros legyen.
Napokig el vagyok vele.
Hozzávalók:

2-3 fej szép saláta
1 csokornyi petrezselyem  vagy  kapor apróra vágva  /elmaradhat, nélküle is finom, de vele jobb/
6-8 gerezd fokhagyma apróra vágva
só
1 dl tejszín
1-2 ek. tejföl
1 ek. liszt a habaráshoz
2-4 tojás a rántottakocka feltéthez
pici olaj

A salátákat alaposan megtisztítom, leveleire szedem, a rondákat kidobom, a szépeket összefogom és késsel vastag, kétujjnyi csíkokra metélem. Egy fazékba teszem és annyi vízzel öntöm fel, hogy szűken ellepje, rászórom a fokhagymát is és a kaprot, sózom és forrástól számítva max 10 percig főzöm.
Közben elkészítem a habarást a liszttel és tejszínnel, majd besűrítem, legvégül tejfölt is adok hozzá.
Lehet kapros, fokhagymás rántással is sűríteni, szoktam is, úgyis nagyon finom.
A főzelék ugyanígy készül, akkor kizárólag fokhagymás, kapros rántást készítek egy lábasban, felengedem a saláta főzővizével, de csak annyival, hogy sűrűbb és krémesebb legyen, majd a tejszínnel és tejföllel szelidítem kissé és belekeverem a leszűrt, főtt salátalevélcsíkokat is.

Feltétnek külön serpenyőben, a felvert tojásokból lepényt sütök, tálra kiborítva kockázom és tálaláskor a leves vagy a főzelék tetejére szórom. Nagyon illik hozzá.

Palacsinták... lekváros, kakaós, túrós palacsinták

Nem tudok konkrét mennyiséget írni, mert szemre készítem, van egy tálam azt félig szórom liszttel, kb. 20-25 dkg a liszt, beleütök 1 db tojást, egy csipet sót, egy ek. cukrot /ez el is maradhat/ és annyi csapvízzel kavarom ki fokozatosan higítva, hogy csomómentes legyen, míg sűrűn folyós nem lesz.
MINDIG csapvízzel készítem, és tökéletes vékony palacsinta lesz, annak ellenére, hogy semmi tej és semmi buborékos víz nincs benne. A végeredmény könnyű és vékony. Én így szeretem a gyerekkorom óta.
A végén kb. fél-1 dl olajat is hozzáöntök a tésztamennyiség függvényében és egyneművé kavarom.
Hagyom állni kicsit, hogy a lisztszemek tudjanak duzzadni, sütés előtt állítom be a végleges sűrűségét újabb adag vízzel, ha szükséges.
Nagyon felforrósítom a serpenyőt és az első darab sütésénél pár csepp olajat is öntök bele, de a többi sütésénél már nincs szükség több zsiradékra, elég amennyi a tésztában van.
Nekem mindig jó vékony, lágy tésztájú a palacsintám, így szeretjük.

Van, hogy élesztőport is szórok a tésztába, a többi hozzávaló ugyanaz, legalább 30 percet hagyom kelni, finom, laktatóbb, dúsabb, picit vastagabb ilyenkor a tészta a végeredmény.

Töltelékben sláger a lekvár, azon belül is a sárgabarack, majd a szilvalekvár, ezeket a málna, a meggy, és a narancslekvár követik.
Ez bármikor és bármilyen mennyiségben jöhet. Nem tudok annyit sütni, hogy elég legyen.
Szeretjük a túrósat is, jó krémesen, vaníliásan, mazsolásan, sok citromhéjjal.
És a kakaóst is, a kakaóport cukorral elkeverve és nagyon pici tejjel/tejszínnel kicsit krémesítve és így belekenve, feltekerve.
De a diókrémes is jöhet, rumosan, mazsolásan, csokiszósszal bőségesen nyakon öntve.
A mákos-szilvalekváros is erősen elfogadott nálunk.
A nutellás is....főleg nekem.

Sőt szoktam üresen, csak frissen facsart citromlével meglocsolva is enni, csuda finom így is.

Nagyon sűrűn készítek palacsintát, mert ez a legegyszerűbb, leggyorsabban előállítható édesség, amikor csak úgy ennénk valamit, amikor mindenki szenved egy kis valami után.