Cindy a tündéri kutyalány...

Falatnak kutyatársa lett, nekünk meg hatalmas és csodaszép házőrző kutyusunk.
Jó pár hétig tartott az összeszoktatás, a karácsonyi ünnepek hetét és az új év hetét  tartottuk alkalmasnak, mert akkor amúgyis itt volt a család, így mindenki bedobta magát.
Az első napok hisztérikusak voltak, Falat féltékeny volt jogosan, támadólag lépett fel a tőle kétszer akkora kutyával szemben, ugyanakkor nem mindennapi bátorságot is mutatott, hogy egyáltalán támadni mert, persze félelmében tette. Féltette az elsődleges és kiváltságos pozicióját.
Később rájött, hogy azt semmi nem veszélyezteti, sőt Cindy teljesen aláveti magát Falatnak, elfogadja az erőszakosságát, elsőbbségét, mindössze játszani akar vele. Jóindulatúan figyelte a lábai körül örjöngő, habzószájú tüsszencs kiskutyust.
Eleinte Falatot féltettük Cindytől, aztán fordult a kocka és Cindyt kezdtük félteni Falat agressziójától.
Az egész család kint volt és őrködött, ugrásra és szétválasztásra készen, ahányszor Falatot a szobakutyust ki kellett engedni a dolgát végezni. Kétségbe voltunk esve, mi lesz, ha a gyerekeknek vissza kell menni Budapestre, mi ketten a férjemmel hogy fogunk közéjük vetődni, ha begurulnak.
Végül egyik napról a másikra Cindy a nagy kutyák viszonylag jámbor nyugalmával meggyőzte Falatot, hogy ő inkább játékosan fogja fel ezt az egészet, nem akar ő itt semmi konfliktust, nyugodtan szeretne élni, ismerkedett az új környezettel, a nagy kerttel, az új gazdikkal, így végül Falat is megérezte, hogy itt senki nem akarja az ő helyét veszélyeztetni, se elfoglalni, se őt bántani, megnyugodott és átment a rivalizálás játékosságba.
Azt kell mondjam, végül meglepően rövid idő alatt és intelligensen összeszoktak.
Most már inkább azt látjuk, hogy  törpike Falat diktál és vezényel, a hatalmas Cindy pedig aláveti magát és boldogan lohol utána, hemperegnek a hóban a végkimerülésig, kergetőznek, együtt őrjáratoznak a kerítések mentén.
Falat amikor kifárad, jön a teraszajtóhoz és ott üldögélve várja a beeresztést, mellette a kövön elnyúlva fekszik és liheg Cindy, akinek Falat egyben az edzőpartnere is, mert egész biztosan az utóbbi időben nem futott és mozgott ennyit.
Egyelőre a teraszon csináltuk meg a fekhelyét, hogy lásson minket, hallja a mindennapi zörejeket, majd lassan hozzászoktatjuk kutyaólhoz is, amit nem ismer még.
Imádom amikor odaáll a teraszajtóhoz és a nagy busa medvefejét az üveghez nyomva les be.

Cindy öt év körüli, szépséges vörösesbarna és fekete színekkel megáldott, hosszúszőrű német juhász lánykutya, menhelyről való, előtte nagyon rossz gazdája vagy gazdái lehettek, mert a viselkedéséből látni, hogy többször nagyon megverhették, megalázhatták, megtörték, sőt mint röntgenvizsgálatnál kiderült a csípőjében golyó van, tehát rá is lőttek, lehet nem is egyszer.
Pedig ő egy jámbor, végtelenül szelíd, szeretetre éhes, bujós, kedves kutyakislány.
Remélem lassan elfelejti a félelmeit és megtapasztalja, hogy itt ő csak szeretetet, gondoskodást, bőséges, jó ételeket, társaságot, sok játszást, szabad és boldog kutyaéletet élhet, teljesen magára talál és kibontakozik a maga teljességében az igazi egyénisége.
Mindent elkövetünk ezért.

Itt látható a most következő képsorozaton, milyen nagy egyetértésben jönnek-mennek szaladgálnak együtt

Cindy lábnyoma a hóban...

Tehát három benti cicáról, Titu, Szafti és Csini, egy benti kutyáról Falatka, egy kinti kutyáról Cindy és két kinti cicáról Ciliről és Rozsdáról gondoskodunk, próbáljuk biztosítani nekik az állathoz méltó életet.
Bár Csini félig utazó cica, ő sokat van fent a pesti lakásban is, de sok hétvégét itt tölt Szafti nagy örömére, mert ők ketten nagy játszótársak.
A többiek állandó itteni lakosok.
Már csak Cili kislánycica és Rozsda fiúcica bemutatása van hátra, rövidesen az is meglesz.
És asszem ezzel a szaporulattal itt megállunk, remélem ők amíg csak élnek, nagyon jól fogják érezni magukat itt velünk, mert mi imádjuk őket és nagyon jól érezzük magunkat velük.
Nem is tudom elmondani mennyi szeretetet kapunk tőlük.