Palacsinta... mindig... minden mennyiségben... soha nem elég

Én a "szegényes" palacsintát kedvelem, mit kedvelem, imádom.
Ezt most már ennyi évesen határozottan ki merem jelenteni, millió palacsinta elfogyasztása után.
Legutóbb kipróbáltam a bögrés francia palacsintát, ami zenél-sípol-táncol azaz mindent tud, tele van pakolva mindennel, minden földi jóval, ami egy konyhán megtalálható, csak nekem ez túl sok, túl bőséges, szerintem feleslegesen, de ez az én véleményem.
És nem a spórolás miatt, hanem, mert túl tömény, sok.

Élt egyszer egy nagynénink Nono /sokat volt nálunk, szerettük őt, a gyerekeim nevezték el így és rajta ragadt/, aki csodás puha, vékonytésztájú palacsintát tudott sütni, imádtuk, fejenként 15 darabot is le tudtunk nyomni egymás után, alig vártuk mindig, hogy süssön.
Egész nyarakat töltöttünk együtt a balatoni telken, sok-sok éven át, és ő szegénykém mindig bevállalta zokszó nélkül a sütést a legnagyobb nyári forróságban is, nemcsak palacsintát, csodás réteseket is sütött egymás után a gyümölcsérés sorrendje szerint, mindig más-más töltelékkel.
Amikor feljöttünk a vízről, az egész napos pancsolás, sütkérezés, úszás után, mint a farkasok úgy vetettük rá magunkat a finomságokra.
A strandos palacsintához hasonlított az övé is, azt is imádtam, jó sokat szerettem enni belőle.
Gőzöm nincs sajnos, hogy keverte be a tésztát, mert réges-rég nem él szegény, amíg még kérdezhettem volna tőle, nos akkor minden más sokkal jobban érdekelt, sokkal fontosabb volt számomra, mint a gasztronómia, akkortájt soha nem gondoltam volna, hogy egyszer még érdekelni fog.



Aztán mostanában egyik nap nézelődöm a blogokon és: 
Évánál megláttam egy érdekes címet:    palacsinta tej és tojás nélkül.
... na gondoltam, ez érdekes lesz, tej nélkül oké, ott a szóda vagy ásványvíz, de tojás nélkül, na ilyet még nem hallottam, mi tartja össze???.
Azon melegében megsütöttük, finom volt, olyan igazi "szegényes", hasonló a Nono-éhoz, de mégsem egészen, nagyon ízlett, nem volt probléma a sütésével, a forgatásával sem, szélsebesen fogyott el, jó, nem is volt olyan sok a 20 dkg lisztből a mennyiség 2 főre.
Nem hagyott nyugodni a dolog, gondoltam kipróbálom még egyszer, de most teszek hozzá 1 db tojást és csak csapvízzel keverem be !!!

És iiiiigen, megvan az a palacsinta, amit Nono sütött, ízre, állagra, mindenre.
... és puha... és vékony a tésztája... ahogy az emlékeimben él... csodás finom.
Ez az én végleges palacsintatésztám receptje, Nono palacsintája, az unokáim - ha lesznek - ezt fogják nálam megismerni és csak remélni merem, hogy amikor már nem leszek, akkor ugyanígy fognak emlegetni és áldják a nevemet is, hogy milyen finomságokat sütöttem nekik.
Igyekszem majd kitenni magamért.
Ime:

Nono palacsintája:

Végleges palacsintatészta receptem

adag 2főre:   /ha itt az egész család, értelemszerűen a duplája kerül bekeverésre/

20 dkg liszt

csipet só

1 tojás

kb. 4 ek. olaj

5 dl sima csapvíz ! igen működik !

Egy tálban teljesen simára, csomómentesre keverni mindent, én ezt úgy szoktam, hogy először nagyon kevés vízzel keverem, amikor még jó sűrű a tészta, akkor lehet tisztán csomómentesre kavarni és fokozatosan, állandóan keverve hozzáadni a többi vizet.

Letakarva min. 30 perc pihentetés, hogy a lisztszemek jól megduzzadjanak, de nálam már volt többórás pihentetés is, egyáltalán nem árt neki.

Sütéskor a palacsintasütőt, pár csepp olajjal meghintem, utána már elegendő ami a tésztában van.

És még egy nagyon hasznosat tanultam, amikor egy-egy darab megsül és tálra borítom, az előző tetejére alufólia darabot borítok, betakarom, hogy a saját gőzében puha maradjon az összes.

/Igazából ez a tojás nélküli változatnál fontos, mert ott ropogós lesz a széle, nálam még letakarva is kicsit az lett, bár ez a kis ropogósság csak még finomabbá, izgalmasabbá tette/

Ennyi !!!

Bármivel tölthető, mint a képeken látható is, nutellával, különböző lekvárokkal, kakaóval, mazsolás túróval, őrölt dióval, mákkal, szilvalekvárral, ki mivel szereti és mi van otthon.

Még üresen egy kis citromlével megcsöpögtetve, reszelt citromhéjjal megszórva is csodás. Kipróbáltam.