Hiánycikk lesz a liba és a kacsa...

... ahogy szomorúan hallom a hírekben, a madárinfluenza miatt.
Nagyon sajnálom, mert mi nagyon szeretjük a liba és a kacsa szinte minden porcikáját millióféleképpen elkészítve.
Most ropogósra sütött kacsacomb volt ebédre krumplipürével, Katának hordós savanyúval, azonbelül is az ecetes karfiol a nagy kedvence.

 

 
A kacsát / és a libát is/ mindig csak sózom, borsozom és majorannázom, pici vizet aláöntve így sütöm vajpuhára majd a bőrét ropogósra, az alatta képződött zsírt keverem a sós vízben megfőzött, leszűrt és összetört krumplira, ezáltal pürésítem.
Az almaszósz pedig úgy készült, hogy a gerezdekre vágott pucolt almát bő vízzel odatettem főni, meghintettem mézesfűszerkeverékkel, tettem hozzá citromszeleteket, 3 evőkanálnyi cukrot, csipet sót és amikor pár perces főzés után puha lett besűrítettem egy tasak vaníliapudingporral, amit előzőleg kevés hidegvízzel simára kevertem.
 
Nekem pedig almaszósszal kiegészítve, igazán finom volt.