Zöldparadicsom hagymával télre

Kedves pesti szomszédunktól kaptam ezt a jó kis adag kétféle formájú zöldparadicsomot eltevésre.
Nálunk otthon nem volt divatban annak idején ez a fajta savanyúság, nem tudom Nagyikámék ősszel mit csináltak a be nem érett paradicsommal, valószínűleg  Nagyapám beásta a földbe, amikor télire lepucolta és felásta a veteményest.
Sült zöldparadicsomot sem ettünk - a film után szabadon, sokszor megnéztem/nézem, mert nagyon tetszett/tetszik manapság is - nem is hallottunk ilyesmiről.
Csuda vigye, ki akartam próbálni  a zöldparadicsom karikákat jó sűrű palacsintatésztába mártogatva és forró olajban kisütve, ahogy a filmben is, hát nem elfelejtettem és tegnap hirtelen felindulásból az egészet eltettem savanyúságnak.
Szóval felnőttkoromban szerettem meg és azóta is tart, de soha nem cukros/csemege ízben, hanem ecetesen.
Persze teszek én is a felöntő lébe kevés cukrot, de csak az ízek kiegyenlítése miatt.

Először a felöntőlevet készítettem el, találomra, mert fogalmam sem volt mennyire is lesz szükségem.
2 liter vizet felforraltam, szórtam bele egy kanál szemesborsot, 4-5 db babérlevelet, 1 tk. koriandermagot,  3-4 kanál cukrot, egy csapott kanál sót /nem jódozottat/, és annyi kanálnyi 20%-os ecetet, hogy kellemes ízű, finom, az ízlésünk szerinti salátalé íze legyen a lének.
Természetesen állandóan kóstolgattam, kevergettem amíg felforrt, így alakult ki ez a mennyiség a fűszerekből.
Mustármagot is szerettem volna beletenni, de nem volt itthon.
Hagytam langyosra hűlni, közben belekevertem 1 mk.kanálnyi szalicilt és ugyanannyi borkénport.
A borkén a színe miatt kell, nem fog besötétedni az idő múlásával, hanem marad ilyen szép zöld.
A szalicillal én úgy vagyok - tudom sokan ágálnak ellene, de nem érdekel - hogy régen is ezt tették a lekvárokra, savanyúságokra, senkinek semmi baja nem lett tőle, főleg a lekvároknak és egyebeknek sem, szerintem most sem lesz. Persze lehet nátriumbenzoátot is használni, kinek mi van otthon.
Sajnos a kapor a legvégén jutott az eszembe, így csak a legutolsó nagy üvegbe került, a többibe nem, mérges is vagyok miatta.

Jó alapos tisztítás után az aprókat úgy hagytam, a nagyobbakat negyedeltem, mint ahogy a vöröshagymákat /összesen 4 közepes fej volt/  is.
Az üvegeket a tetőkkel együtt a szokásos módon forró, mosogatószeres vízben áztattam jó egy órán át, utána alaposan súroltam, majd többször váltott folyóvíz alatt öblítettem és tiszta konyharuhára állítottam.
Mindig így csinálom minden eltevésnél, még soha nem volt semmivel probléma, a legnagyobb ámulatomra.
Mindegyik üvegbe rétegezve szórtam a hagymából és a paradicsomokból, amíg teljesen tele nem lett, kicsit le is nyomkodtam.
Majd a langyosra hűlt lével színültig töltöttem az üvegeket, de tényleg színültig.
Celofán lapkát fektettem rá és rácsavartam a fedelet jó szorosan.
Ment a kamrapolcra mind, ahol olyan szép látványt nyújtanak a sárgabarackok, lecsók, rumos meggy és rumos szilva, eper/meggy dzsemek, és a narancslekvár mellett ezek a zöld gömböcskék is.
Őrületes színkavalkád és valahogy boldogságos jó érzés a szívem körül, egyrészt, hogy ügyes vagyok, másrészt hogy lesz mit ennünk télen a nyár ízeiből.
Még tíz éve sem gondoltam volna, hogy egyszer ide jutok, ennyit változom majd.