A mai reggel után nem volt kérdés, hogy sütnöm kell valami bevált, finom, "nagyon szeretjük sütit".
Vigasztalónak, miután egy autó megcsúszott a jeges úton és úgy döntött, hogy meg sem áll a kerítésünkig, át a vizesárkon is.
Hatalmas mázlival megúsztuk és nem döntötte be a kerítést, de csak azért, mert egy kis autó volt egy idős rokkant bácsival, ráfékezett a jégen, mert előtte is fékeztek és már röpült, csúszott is.
Ha ugyanez egy teherautóval vagy a helyi busszal történik, nos azok meg sem álltak volna a hálószobánkig, nemhogy a kerítésig.
Miután túljutottunk az izgalmakon és pár telefonon a családtagoknak, hadd idegeskedjenek egy kicsit ők is, hogy mit úsztunk meg, már épp kezdtünk megnyugodni amikor feltűnt, hogy sehol nincs a kiskutyusunk, körberohantuk a nevét ordítva a kertet, füttyögtünk, a férjem még az utcára is kirohant és az épp arra járó postást faggatta, nem látta-e.
Falatka sehol, én már halálraváltan remegő lábakkal jöttem-mentem, hallgattam a férjem veszekedését, hogy biztos hagytam kiszökni az utcára, míg az autós eseményekkel voltunk elfoglalva stb. stb. amikor is eszembe jutott, hogy mielőtt kirohantunk az utcára, előtte a kamrába vittem ki az ottani fagyasztóba 2 csomag friss kenyeret, lehet, hogy akkor beszökött oda velem és nem vettem észre???
Na gyorsan a kulcsot, mert ez kintről nyílik a ház végében az udvarról, nem éléskamra, hanem itt vannak a kazánok, meg a nagy melegvíztartály, a nagy fagyasztó, esőkabátok, gumicsizmák, létrák, a kerti bútorok, napernyők, nagy faládában eltéve a karácsonyi díszek, égősorok stb. szóval egy raktárféleség... és ott volt a kicsi mindenünk, mert egy kis kíváncsi és mindenhová be kell mennie, szóval véletlenül bezártam oda és nem vettem észre, szegényke nem is tudta mitől vannak a gazdik megőrülve, egymás kezéből kapkodtuk ki, öleltük, csókoltuk, azt sem tudom, hogy mentem be a házba és rogytam le a nappaliban és csak sírtam, mint egy eszelős... már azt hittem elvesztettük.
És mindez két hét influenza után.
És még mondja bárki, hogy nem vagyunk szerencsések???
Vigyáztak ránk az angyalok :-))))
... ő Falatka... a szemünk fénye...
... és akkor a klasszikus Kakaós kevert... meggyel és dióval most... minden évszakra...
Receptleírás itt
.jpg)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Anikó nagyon örülök, hogy már jól vagy, mert ez a legfontosabb, az egészség. Tényleg nagyon szerencsések vagytok azzal az autós balesettel, mert ha úgy lett volna ahogy nem, akkor az nagy baj lett volna. A kutyuskátok nem ugatott, hogy nem látott benneteket, és nem volt furcsa neki, hogy most mi van, hova került? Szóval valamilyen módon hangot kellett volna adni, mikor azt írod, hogy fütyültetek, hívtátok a nevén szólítva, kiabálva stb. Na, a lényeg, hogy minden jól végződött, és örülhettél a kutyuskádnak, meg annak is, hogy épségben maradt a kerítésetek, arról nem is beszélve, hogy a házatok fala. Most már süssél, főzzél, hogy lássuk semmi bajod nincs.
VálaszTörlésIgen szerencsénk volt a kerítéssel, Falat lehet, hogy nyüsszögött amikor hallotta, hogy hívjuk, ugatni nem ugatott, a kamraajtótól messzebb voltunk, nem hallhattuk.
VálaszTörlésDe most jön a harmadik eset és tényleg remélem, hogy ezzel vége, ma reggel elindultunk vásárolni és amikor bekanyarodtunk a Lidl parkolójába, na akkor a kocsink szervokormány olaja elfolyt, bemondta az unalmast, olaj nélkül nem lehet vele menni, mert leég a rendszere, na millió telefon, autómentő, szervíz, vásárlás nuku, végül taxival haza, gőzöm nincs mikorra lesz kész, mennyibe fog kerülni, tudod ez a 2015. január-február nem lesz életünk kedvenc időszaka az már halálbiztos, azt is tudom, hogy nem ezek az igazi tragédiák, ezek csak napi bosszúságok, de akkor is elegem van, most egy darabig nem csinálok semmit, olvasok, örülök, hogy süt a nap, elolvadt a hó, sütizgetek és lehetőleg nem foglalkozom semmivel, várom a dögunalmas, szürke hétköznapokat amikor nem történik semmi:-))))
... gondolom megértesz:-)))))
VálaszTörlésVan olyan, hogy összejönnek a rossz dolgok az ember életében, a harmadikig meg sem áll. De minden rosszon túljut az ember - remélhetőleg - és akkor a dögunalmas hétköznapoknak is örülünk a sok baj után. Nagyon megértelek:-)))
VálaszTörlés