Almás mákos rétes... ahogy nálunk szokásos

Dédi recepteje

Nálunk családilag, mindennapos, rendszeresen sütött sütemény volt a rétes.

Forró nyári napokon a nagymamák, szinte minden nap "csavartak" egy-két rúddal.

Ők mondták így. Csodálatos asszonyok voltak.

A kert tele volt gyümölccsel, liszt mindig volt otthon, leves után második fogásnak, egyszerű volt.

Télen pedig hétvégén készült, délutáni süteménynek, kávé mellé.

Nálunk minden családtag tudja is, hogy kell rétestésztát nyújtani, annyit láttuk.

15 dkg finomliszt

15 dkg rétesliszt

1 jó csipet só

1 tojás

3 ek olaj

Az összes hozzávalót jól összedolgozom, és addig gyúrom, amíg szép fényes cipócskát nem kapok. Inkább keményebb állagú.

Letakarva, tetejét vékonyan megolajozva min. félórát pihentetni kell. 
Addig elkészítem a belevalót.

Töltelék

25-30 dkg mák - darálva

2 db vaníliás cukor

25 dkg kristálycukor

5-6 ek olaj

kb. 6 db nagy alma, de lehet több is - hámozva, lereszelve

fahéj ízlés szerint

reszelt citromhéj

A tésztát lisztezett abrosz közepére teszem, sodrófával kezdem szépen nyújtani, amikor már 30 - 40 cm átmérőjű, akkor kezdek alányúlni, és kézfejjel az asztal széle felé óvatosan a kezemmel húzni.

Fokozatosan kell elvékonyítani a tésztát, körbe-körbe járva, mindig egy kicsit húzva rajta.

Hát, eltart egy darabig, annyi szent, de a végeredmény megéri.

Nem nagyon lehet leírni a technikáját, rendszeresen csinálni kell, és egy idő után valahogy beleáll az ember kezébe.

Nem szabad elkeseredni a kezdeti kudarcokért. Minél többször csinálja az ember, annál ügyesebb lesz, annál jobban sikerül, de ez mindennel így van, az életben. Tehát nem szabad feladni!!!

Amikor a tészta körben már lelóg az asztalról, jöhet a töltelék. Először a mákot szórom rá, hozzávetőleg egyenletesen, az egész tésztafelületre. /Az én családomban így csinálták, tehát nem egy csíkban tették rá a tölteléket, mint például a cukrászdákban is./

A szétszórt mákra locsolom, spriccelem a pár ek olajat, majd ugyancsak szétszórva rakom rá az almát is.

Ezekután jön rá a vaníliás cukor, citromhéj, cukor, fahéj szintén szépen elszórva.

A lelógó széleket, darabonként levágom és a töltelék tetejére terítem úgy, hogy jusson szinte mindenhová. Ez a családomban így volt szokás, ettől a rétes kicsit vastagabb, kiadósabb lesz.

Végül az abroszt megemelve sodrom fel bejgliszerűen a tésztát.

Olajozott tepsire, S alakban fektetem és a tetejét is vékonyan megolajozom. Előmelegített sütőben 10-15 percig nagy lángon, majd takarékon tovább, addig, míg a teteje pirosas nem lesz. A cukor néha kifolyik és karamellizálódik körülötte, de ettől csak még finomabb lesz.

Arra figyelni kell, hogy az alja ne égjen meg.

Természetesen szoktuk tölteni túróval /mazsolásan/, cseresznyével, meggyel, káposztával, szilvával, szőlővel is, mikor milyen gyümölcsnek van szezonja. Télen a gyümölcsök helyett befőttel. A levesességük miatt pirított grízt szórunk alá, vagy édes kekszmorzsát.

Az egész családom nagyon nagy kedvence a rétes, de most már Karina érdeme a folytatás.

Kész réteslappal is meg lehet csinálni, csak nem érdemes. A nyomába sem jön a kézzel nyújtottnak. Aki kipróbálja, biztosan igazat ad nekem.

Néha érdemes időt szakítani ilyesmire, kicsit lassítani a nagy rohanáson.

Jót tesz a családi életnek.