Falatka egy hete van nálunk.
Körülbelül 2 hónapos most.
Persze folyamatosan készülnek a sztár-fotók róla.
Egy /remélhetőleg/ boldog és kiegyensúlyozott kiskutya képei:
"Óriás " méreteit jól érzékelteti a mellette lévő papucs
Tündéri kutyus. Nekünk tavaly 7 ugyanilyen volt. (én aki félek a kutyáktól). Sajnos el kellett ajándékozni őket, igaz meg is sirattuk a csöppségeket. Csak az anyukájuk maradt meg, akit imádunk, teljes családtag. A szeretet amit ad, hát az fantasztikus.
Igen, annyi öröm van vele, nagyon cuki, örülünk, hogy hozzánk került, egy kis ugri-bugri kiskutyus, teljesen megváltoztatta a napirendünket, természetesen most mindent felülír az ő gondozása, a vele való foglalkozás. Azt azért majd nem fogom bánni, ha szobatiszta lesz, mert rengeteget kell takarítani utána még, de majd lassan alakulni fog ez is. Próbáljuk már szoktatni ki a kertbe a wc-ügyekre, de egyelőre a szállingózó levelek kergetése érdekesebbnek bizonyul. Az illatos avaron hemperegni, az valami csodálatos egy kutyagyereknek. A pocak akkor a legdöbrögisebb amikor étkezés után vagyunk, és jöhet az alvás. Sokat alszik még. Azt már látom, hogy amíg a cicák mellett élheted az életedet, a megszokottak szerint, egy kutya mellett nem, azt már ő uralja és kénytelen vagy őhozzá igazodni, pedig ő is alkalmazkodik hozzád. Egy kiskutya pedig majdnem annyi törődést, gondozást és odafigyelést igényel, mint egy kisgyerek. De természetesen megéri:-))))
Konyhai pályafutásomat bukdácsolva kezdtem (ki nem?) - de az eltelt évek során a finom ételek szeretete szenvedélyes szakácsnőt varázsolt belőlem.
Évek óta olvasom mások gasztroblogjait, gyűjtöm a szakácskönyveket, recepteket, kezdve a nagymamám felbecsülhetetlen értékű, saját kézzel írott szakácskönyvével. Mondanom sem kell, hogy a rengeteg recept közül számosat kipróbáltam, több-kevesebb sikerrel, aztán egy éjszaka azt álmodtam, hogy saját blogom van, így első dolgom volt egy szép napon (a napi bevásárlás után), hogy tényleg létrehozzak egyet, ahol elsősorban örökül hagyom minden főzési-sütési tudományomat a gyermekeimnek, valamint másokkal is megoszthatom a legjobb családi receptjeimet!
Az én receptjeim egyszerűek,tipikusan magyaros jellegűek, egy budapesti háziasszony receptjei, aki a családját próbálja jól tartani minden nap, a lehetőségeihez mérten, és ez még örömöt is okoz neki.
Az oldalamon reklám nincs, tisztán kedvtelésből űzöm szenvedélyesen az oldal fenntartását, anyagi hasznom nincs belőle.
... Szívesen látok mindenkit az Anikó Boros Pálné facebook oldalamon is... ahol még többet megtudhattok rólam... már akit érdekel :-)
Tündéri kutyus. Nekünk tavaly 7 ugyanilyen volt. (én aki félek a kutyáktól). Sajnos el kellett ajándékozni őket, igaz meg is sirattuk a csöppségeket. Csak az anyukájuk maradt meg, akit imádunk, teljes családtag. A szeretet amit ad, hát az fantasztikus.
VálaszTörlés:)) Annyira aranyos! :) Az a kis gyerekpocak... :)
VálaszTörlésIgen, annyi öröm van vele, nagyon cuki, örülünk, hogy hozzánk került, egy kis ugri-bugri kiskutyus, teljesen megváltoztatta a napirendünket, természetesen most mindent felülír az ő gondozása, a vele való foglalkozás.
VálaszTörlésAzt azért majd nem fogom bánni, ha szobatiszta lesz, mert rengeteget kell takarítani utána még, de majd lassan alakulni fog ez is. Próbáljuk már szoktatni ki a kertbe a wc-ügyekre, de egyelőre a szállingózó levelek kergetése érdekesebbnek bizonyul. Az illatos avaron hemperegni, az valami csodálatos egy kutyagyereknek.
A pocak akkor a legdöbrögisebb amikor étkezés után vagyunk, és jöhet az alvás. Sokat alszik még.
Azt már látom, hogy amíg a cicák mellett élheted az életedet, a megszokottak szerint,
egy kutya mellett nem, azt már ő uralja és kénytelen vagy őhozzá igazodni, pedig ő is alkalmazkodik hozzád. Egy kiskutya pedig majdnem annyi törődést, gondozást és odafigyelést igényel, mint egy kisgyerek.
De természetesen megéri:-))))