Ezt az ételt Dédiék készítették, akik a Felvidéken születtek Érsekújvártól nem messze a Vág folyó partján és ott ennek az ételnek krumplikása a neve, ma is.
Ezt az ételt mindenhol készítik itt az országban, csak máshol dödöllének, gancának, gibanicának stb. nevezik.
Meglehetősen szegényes étel, nagyon egyszerű, de annál finomabb.
Igazi paraszti étel.
Általában leves után ették, második fogásként.
Meglehetősen szegényes étel, nagyon egyszerű, de annál finomabb.
Igazi paraszti étel.
Általában leves után ették, második fogásként.
Legtöbbször előtte tejlevest főzött a Dédi, felforralt egy liter tejet csipet sóval és cukorral és egy kevés cérnametéltet főzött bele.
Ez könnyebb volt így, a nehezebb második fogás előtt.
Akkor jöjjön a krumplikása:
Ez könnyebb volt így, a nehezebb második fogás előtt.
Akkor jöjjön a krumplikása:
kb. 1/2 kg burgonya
2-3 ek. liszt, ill. amennyit felvesz, én krumplisan szeretem, így nem teszek bele túl sok lisztet
20 dkg töpörtyű /lehet libatepertő is, sőt/
1-2 ek. zsír
A következőképpen készítette Dédi.
A krumplit hámozta majd kockára aprította és annyi sós vízben főzte puhára, ami épp ellepte.
Utána a saját levében áttörte, visszatette a tűzre és apránként szórta hozzá a lisztet, persze állandóan keverve simára, se nagyon híg nem lehetett, se nagyon kemény a massza.
Amikor már jól puffog-köpköd akkor jó.
Utána a saját levében áttörte, visszatette a tűzre és apránként szórta hozzá a lisztet, persze állandóan keverve simára, se nagyon híg nem lehetett, se nagyon kemény a massza.
Amikor már jól puffog-köpköd akkor jó.
Ekkor egy nagy serpenyőben egy kanál zsírt olvasztott.
A töpörtyűt ami mindig volt a háznál, a disznóvágások miatt -megvagdalta kissé, hogy apróbb formájúak legyenek, rátette a forró zsírra és jól összeforrósította, kicsit sütötte is ropogósra.
A töpörtyűt kiszedte és a visszamaradt forró zsíron elterítette egyenletesen a krumplis masszát.
A töpörtyűt kiszedte és a visszamaradt forró zsíron elterítette egyenletesen a krumplis masszát.
A kanál domború lapjával szétnyomkodta laposra, hogy az egész serpenyőaljat kitöltse és nagylángon piros-ropogósra sütötte.
Végül egy nagy tálra csúsztatta, a tetejére rászórta a forró, sült tepertőt és meglocsolgatta a zsírjával.
Innen kanyarított mindenki magának akkora darabot, amennyit enni szeretett volna.
Ez volt a mindennapos változat, néha dúsították sült hagymakarikákkal is.
Innen kanyarított mindenki magának akkora darabot, amennyit enni szeretett volna.
Ez volt a mindennapos változat, néha dúsították sült hagymakarikákkal is.
Igen nehéz, laktató étel, bár nagyon finom, de nem lehet sokat enni belőle, én csak úgy tudtam eleinte megenni, ha tejfölöztem is a tetejét és jobban szerettem sült hagymával, mint a tepertővel. Később, ahogy idősödtem, úgy szerettem meg egyre jobban a ropogós tepertővel is
Nálunk végül általánossá vált a tejfölözés.
Nálunk végül általánossá vált a tejfölözés.
.JPG)
.JPG)
.JPG)
Melyik ez a felvidéki falu?
VálaszTörlésÉn is ezen a vidéken élek.
Sándor, Szímő. 1947-ben telepítették ki őket.Addig visszamenőleg mindenki ill. a családnak az az ága, ott élt, ill. a környéken.
VálaszTörlésMég azért most is laknak ott távoli rokonok, Érsekújvár közelében, Palárikovoban, Szencen.
Mert mint minden magyar család esetében, nálunk is őrületes keveredés volt,származunk Erdélyből, Felvidékről, sváb, tót beütés is van. Szóval minden jelen van, akik csak erre jártak, mind jelen vannak az utódokban:-)))
Hát akkor tényleg nem lakom messze.
VálaszTörlésGútán lakom.
Üdvözlettel.
Sanyi
Sándor, Gúta tényleg közel van Szímőhöz, emlegették is a Dédiék, szerintem az ő idejükben ismertek is ott a környéken mindenkit.
VálaszTörlésÉn is sok szeretettel üdvözöllek:-))))
Az én nagymamám is szokta kèszìteni kedves emlèk a gyermekkoromból!nagyon szeretem
TörlésJó étel is Ildikó, az biztos :-)
Törlés