a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 10 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 6 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 7 éves

Keresés ebben a blogban

2015. február 5., csütörtök

Tojáskrém... amit nagy nehezen és úgy ahogy kívántam enni...


A citromlekvár és a citrushéjak eltevésénél már érezhettem valamit - hatalmas fáradtságérzet volt rajtam nyilván már a lappangó betegségtől, mindenesetre utolsó erőmmel még főztem egy finom húslevest, sok-sok zöldséggel és sok kacsanyakkal, mint aki érzi, hogy sokáig a konyha közelébe se fog kerülni, és milyen jól tettem, mert így legalább egy hétig volt meleg levese a férjemnek szegénynek, mert ha akartam volna sem tudtam volna más semmit elkészíteni.


Még jó, hogy ilyen esetekre tartogatok itthon a mélyhűtőben előre panírozott csirkemellfilét, karajszeleteket, csirkeszárnyakat, amiket csak forró olajban ki kell sütni és mégis friss ebéd illúzióját adják. No ez is jól jött a férjemnek.
Egyszer keltem fel, hogy megfőzzek egy kétszemélyes adag tejbegrízt, de egy horror volt, az ájulás kerülgetett, a tűzhelybe kapaszkodva kevergettem készre.
Egy kis tálkának a felét tudtam csak megenni, de azt is egy jó óra elteltével, amikor némi pihenés után magamhoz tértem.


Hát ezek mentek ill. nem mentek egy hétig....

Ma viszont, isten tudja hány nap elteltével végre megkívántam valamit... egy kis tojáskrémet....
mint később kiderült, csak a szemem kívánta...

Na főztem is reggel 10 tojást, mire lehűlt, mire megpucoltam, mire összedolgozásra került, lett vagy délután 13-14 óra, mert közben, minden fázis után pihennem kellett egy kicsit....


Tojáskrém lilahagymás
10 főtt tojás, szeletelővel keresztben is és hosszában is megvágva
3 db kis lilahagyma, apró kockákra darabolva
1-2 ek. majonéz
1-2 ek. tejföl
1 ek. mustár
só, frissen őrölt bors

Mindent összekevertem egy nagy tálban, a férjem kóstolgatta, miből mi, mennyi, kell-e még, én ugyanis még hadilábon állok az ízleléssel, a szaglással, még nem működnek ezek tökéletesen /mondhatnám egyáltalán sehogy/
Végül kettévágott friss zsömlére kentük és hegyes erős paprikát karikáztam rá, úgy ettük.
Hiába kívántam meg, nem sokat éreztem belőle, de azért leerőltettem egy kicsit.
A paprika viszont jól csípte a torkomat, számat, legalább éreztem valamit.


 



Később viszont megettem egy jó hideg, piros almát, héjastól felszeletelgetve, falatonként, na az ízlett és jól is esett nagyon, az vérré vált bennem.


3 megjegyzés:

  1. Jajjjj Anikó de sajnállak, tudom, hogy milyen az amikor majdnem elájul az ember. Én is így voltam tavaly februárban, alig ettünk valamit, mert a férjem is beteg volt.Se készíteni nem tudtam, se megenni ami volt, mert nekem is van mindig mit enni, de semmi nem kellett, egy falatot sem tudtam lenyelni úgy kikészültem.
    Azért mos már majdcsak meggyógyulsz.Biztos, hogy ez influenza lehet, nem mondta az orvos? Most valami mutáns vírus van, és még azoknak sem ad védelmet az oltás, akik beoltatták magukat.
    Jobbulást vagy inkább teljes gyógyulást kívánok.

    VálaszTörlés
  2. Anikó, remélem azóta már jobban vagy! Mielőbbi gyors gyógyulást kívánok, sajnos ezek a vírusok egyre "ragaszkodóbbak" és országszerte tombol a soha ilyen méreteket még nem öltött járvány. Vigyázz magadra, pihenj sokat, a többi meg majd megoldódik magától is! Puszi!

    VálaszTörlés
  3. Lányok úgy néz ki, hogy két hét után végre magamhoz tértem, mi soha nem oltatjuk be magunkat, ezután se fogom, úgy ahogy összeszedtem magam, erre ma reggel olyan reggelünk volt - olvassátok el a facebookon, a Zsanuária Gasztroblog címet kell beütni /ezt Lívia neked írtam le, mert a Nea tudja/ az oldalamon leírtam, hihetetlen min mentünk keresztül, nagyon szerencsésnek érzem magam:-))))
    Remélem újra indul a rendes kerékvágás:-))))
    Köszönöm a kedves szavaitokat, nagyon jólesett és sokat segített is:-))))

    VálaszTörlés