mai reggelink... egyben anyák napi ajándékom is

libamáj terrine 

Édesanyám... és Édesapám is...

... fehér blúzban...

... a házasságkötésük idején...

... a masnis én vagyok...

... az 54. utolsó házassági évfordulójukon, Édesanyám már betegen...

Az én napom...

... a szemem fényei... a mindeneim... nem tegnap készült fényképek, de mindig szeretem nézegetni...
... a csokraim tőlük /mindegyiket nem akarom mutatni, túl hosszú lenne a poszt/

... az idei virágaim alul-fölül és ez a finomság még...

Török káposztás hús... kapuska, Rick Stein angol chef után szabadon

Szeretem nézni a Tv-paprikán Rick Stein utazásait, már anno a franciaországi hajóútját is, kis vizicsatornákon lefelé Párizstól a Földközi-tengerig, itt-ott megállva nagyobb városoknál, kis falvaknál, turisták által nem látogatott helyeket és ételeket bemutatva, már akkor is megtetszett egy útközbeni receptje, el is készítettem, nem is bántam meg, itt megnézhető, nagyon finom.

Most Velencétől - Isztambulig járta/gurulta végig egy dzsippel az Adria partvidékét, Velencétől Anconáig, majd áthajózva Splitbe és onnan lefelé a dalmát, majd a montenegrói tengerparti úton át Albánia és Görögország partjain és konyháit, útmenti étkezdéit kóstolgatva, hogy végül megérkezzen a törökökhöz. Sehol nem az unalomig ismert helyeket mutatta, hanem az ismeretlen kis piacokat, kis kifőzdéket, a tengerpart-menti kis éttermeket, amiket csak egy arra járó láthat, vehet észre.

Mondanom sem kell, hogy csodás útja volt megint, rengeteg tengeri "szörny"étellel /bocs azoktól akiknek ez ehető, mert én semmi ilyet nem szeretek és nem is tudom megenni/, valamint rengeteg rostonsült kecskével, báránnyal, helyi zöldségekkel, saláták garmadájával, amiket én is boldogan megkóstoltam volna.

Isztambulban is az utca ételei izgatták, mit esznek a törökök jártukban-keltükben.

Igy derült ki, hogy ez a káposztás hús ott egy mindennapi eledel, bármelyik kifőzdében kapható és ehető.

Na ez az étel nekem is felkeltette a figyelmemet, lévén mindent szeretünk ami káposztás, bár az autentikus hozzávalókból csak kevés volt nekem itthon, természetesen helyettesítettem a nemlévőket, de nyilván nem ugyanolyan lett, ugyan reménykedem, hogy nem nagyon más ízvilág, hiszen sok mindent örökül hagytak ránk a törökök a 150 éves dúlásuk után, de azért minden hasonlóság ellenére is más a török konyha és más a magyar konyha.

Török káposztás hús... azaz kapuska, meglehetősen szabadon Rick Stein után

Hozzávalók:

0,5 kg sertés darálthús / a törököknél darált bárány

1 kis fej édeskáposzta

1 nagyobb vöröshagyma, jó a lilahagyma is, apróra vágva

1-2 ek. sűrített paradicsom / a dalmát piacokon üvegekben árult, napon szárított, pépesített

/na és a fűszerezés, itt végleg bedőlt a dolog, mert kellett volna egy kevés szumák /cserszömörce őrlemény/, ami ott mindennaposan kapható, én meg még nem is láttam, nem is kóstoltam ilyet/

só, bors, 

1-2 tk. borsikafű /a káposztás ételek fűszere itt nálunk és Erdélyben is/

A káposztát tisztítás után ujjnyi csíkokra daraboltam, nem hosszában, hanem keresztben, hogy rövidebbek legyenek.

A húst kevés olajon kifehérítve pirítottam, ment hozzá a hagyma, azzal is, végül a paradicsom és a fűszerek, legutoljára a káposztacsíkok. Pici vizet öntöttem alá, és lefedve puhára pároltam, időnként megkeverve.

Tejföl pamacsokkal és friss kenyérrel tálaltam.

Hát nem hasonlított az itthoni káposztás ételekre, gyanítom, hogy a szumákkal pláne nem lett volna olyan. Ebben a formában egyszer ehető volt, de nem akart senki újrázni, én sem.

De ez nem Rick Stein hibája, őt, gasztronómiai útjait és receptjeit továbbra is szeretem.

Ui: Mint kiderült Duende ismerte - "Szellem a fazékban" és a "Tűz, víz, fakanál" blogok - ő levesként főzte meg ezt az ételt még 2011-ben, mert a török konyha nagy imádója, receptje megtalálható  itt.

Egyszer ilyet is kóstoltam végre...

Most ettem először ilyen készen kapható töltött fánkokat, eddig csak amerikai filmekben néztem nagyokat nyelve, ahogy viszik ezeket a dobozos fánkokat a kávéjuk mellé a szereplők.
Finomak, frissek, puhák, a legjobban a lekváros ízlik - a rózsaszínmázas - egy pohár hideg tejjel egyszerűen fenomenális. De a többi sem rossz, csokoládékrémmel töltöttek.
/A legjobb volt, hogy nem nekem kellett sütnöm most az egyszer kivételesen, hanem csak ennem :-)/
Köszi Hugó, fincsi volt :-)

Egyszerű pénteki ebéd...

Ilyenkor tavasszal egyszerűen megőrülök a friss spenótlevélért, nagyon szeretem, majd mindennap megenném valamilyen formában, de a legjobban így szeretem, ilyen egyszerűen és a legtöbbször így is készítem:

Spenótos, tejszínes-krémsajtos, fokhagymás szélesmetélt

0,5 kg spenótlevél

4-6 gerezd fokhagyma

1 ek. zsír

2 dl tejszín

1 tömlő natúr krémsajt

só, bors

reszelt sajt a tetejére

Odateszek nagy fazék sós vizet kifőzni a szélesmetéltet, forrás után 7-8 percig főzöm majd leszűröm, melegen tartom.

Az alaposan megmosott leszárazott spenótleveleket egy nagy serpenyőben egy kanál zsíron megfonnyasztom, hozzádobom az apróra vágott jó sok fokhagymát, egy darabig együtt dinsztelem, míg a levét elfővi, ekkor öntöm fel a tejszínnel, majd a krémsajt-rudacskát is belenyomom-szétnyomkodom, sózom, bőven borsozom, hagyom picit összerotyogni, amikor már láthatóan besűrűsödött, kész is a szósz.

Tálaláskor rengeteg reszelt sajtot szórok a tetejére, ami beleolvad a forró szószba.

Lehet és szoktam is szalonnát pörcre sütni, majd ezen a szalonnazsíron párolom össze a szósz alapanyagait, tálaláskor a pörcöket a tetejére szórom a sajttal együtt, talán így még ízesebb is.

Most kihagytam, de így is nagyon finom.

Hétvégére komótos tojásreggelik... történetmeséléssel...

Ma már szeretem a tojást, a tojásos ételeket, de ez nem volt mindig így... itt a humoros története...