a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 11 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 7 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 8 éves

Keresés ebben a blogban

2013. szeptember 20., péntek

Kínai pirított zöldséges tészta... nagyon szeretem



... ami persze csak egy halvány utánzat, egy próbálkozás volt a részemről, nem lett rossz.
Előre bocsátom, én nem vagyok nagy híve a kínai konyhának, inkább úgy mondanám van egy-kettő étel amit szeretek benne, amit az idők során megkedveltem, például a tavaszi tekercset: csak zöldségesen is és húsosan is, a csípős-savanyú levest:  na azt minden mennyiségben és minden nap megenném,  nagy kedvenc ez a zöldséges pirított tészta, no meg a ropogósbőrű de vajpuha, omlós húsú kacsasültjüket és a csípős marhahúsos ragujukat, és végül de nem utolsó sorban a csípős-édes-szezámos mázzal borított csirkemellgombóckákat, ennyit az ételkínálatból.
Amit még nagyon szeretek a kis gyűszűnyi pohárkában szervírozott langyos szilvabor, amit az étkezés végén lezárásképpen hoznak ki jobb kínai éttermekben.
Számomra ennyiből áll az ázsiai konyha, a többitől elzárkózom.
Sajnos nem tudok rugalmasabb lenni ezzel a magyar paraszti gyomorral és ízléssel megáldva.



A zöldséges tésztát akkor szerettem meg amikor egy thai gyorsbüfében az orrom előtt dobta össze, egy thai férfi/fiú megállapíthatalan életkorú, ámulva néztem, ahogy a forró wokban  5 másodperc alatt készült el boszorkányos gyorsasággal az egyszemélyes adagom, mindössze káposzta, sárgarépa, fokhagyma és szójaszósz összepirításával, majd tette hozzá a spagettit, de ez csak az egyik érdekesség volt, a másik, hogy én még ilyen finomat addig sehol nem ettem, szerelem volt az első kóstolásra.

Na azóta sem ettem sehol, se gyorsbüfében, se jó étteremben ilyen jót, de akkor annyira megszerettem, hogy azóta, ha kínaiban eszem, mindig rendelek egy adagot és hajlandó, sőt képes vagyok megenni a legócskább ízűt is, legfeljebb a felét kidobom/ott hagyom.
De próbálkozom és rendületlenül keresem azt a bizonyos elsőt....
Gondoltam egyet és megpróbálkoztam vele, mert mi történik .... megint eszem egy nem igazán igazit.
A férjem szerint persze köze nincs az eredetihez, ő ugyanis nagy kedvelője a kínai konyhának, sokszor evett,  és eszik is kínai ételt, hetente többször is, sőt a csípős-savanyú levest ő maga istenien tudja főzni is.
Csak mellesleg jegyzem meg, hogy most azért bevágott egy hatalmas adagot a tésztából, persze kellett még rálocsolnia plusz szójaszószt is, pedig szerintem elég volt rajta.
Szóval nem az igazi, de ehető volt, hasonló volt, jólesett.


Nos, én is csak ennyi hozzávalóval készítem 2 főre, mint a thai szakács tette:
Hozzávalók:

kb. 20 dkg hajszálvékonyra és kis kockadarabokra szeletelt fehérkáposzta
1 db sárgarépa reszelve nagy lyukú reszelőn
2-3 gerezd fokhagyma vékony lapkákra szeletelve
2-3 ek. sötét szójaszósz
1 ek. ecet
olaj

Lobogó forró sós vízben 7 perc alatt roppanósra főztem a spagettit, leszűrtem.
A wokot nagyon felforrósítottam, öntöttem bele kevés olajat és rögtön beleborítottam a zöldségeket, a fokhagymát is, nagy tűzön pirítottam pár percig, amíg színt kapott, meglocsoltam a szójaszósszal és végül az ecettel, majd rögtön beleforgattam a spagettit.
Ennyi.
Azonmód forrón tálaltam is.



3 megjegyzés:

  1. Guszta... Megihletsz vele, mint a napokban a birskompóttal:)

    VálaszTörlés
  2. Én szeretem a kínait. Olyan egyszerű és finom tésztaétel. Jó lett!

    VálaszTörlés
  3. Roza köszi, épp valamelyik hétvégén volt kacsasült és amellé ettük a tavaly eltett birskompótomat, valami isteni volt:-))))

    Krisztina én ezt a zöldséges spagettit egyszerűen imádom, bármennyit meg tudok enni belőle:-))))

    VálaszTörlés