Az én túrós pitém

Mindenkinek megvan a maga pite receptje, amire esküszik, hogy az a legjobb, az én családomban mindenki ezzel az alábbi recepttel süti sok-sok évtizede.
Már olyan sok receptet kipróbáltam, volt közte jó és kevésbé jó, de azért mindig oda lyukadok ki, hogy az a legjobb ahogy anyám és nagyanyám készítette annak idején.
Szeretem ezt a süteményt, mert olyan családias, finom, egyszerű, mindenki szereti, mindenki készíti.
Háromféle töltelékkel szoktam készíteni, túrós, almás és meggyes. Egyik finomabb mint a másik.

Most jöjjön az én túrós pitém:

Tészta:
40 dkg liszt
1 sütőpor
1 kocka ráma /25 dkg/ vagy ugyanennyi vaj  vagy 15 dkg sertészsír
15 dkg cukor
1 tojássárgája /fehérje kell majd a teteje kenéséhez/
csipet só
1-2 ek. tejföl, ill. annyi kanállal amennyivel összeáll a tészta és jól gyúrható lesz
Szóráshoz: gríz vagy zsemlemorzsa, bármelyik jó

Fentieket összegyúrom gyorsan, majd fóliába csomagolva megy a hűtőbe min. fél órára, de ha tovább, az csak még jobb. Amikor sütni akarom, kettőbe veszem, lisztezett deszkán vékonyra nyújtom, olyan vékonyra amekkora a tepsi alja, az enyém elég nagy, így tényleg jó vékony a tészta, nem szeretem a vastag tésztát, a tölteléknek kell érvényesülnie szerintem. Meghintem lehelletnyi vékonyan búzadarával, majd rásimítom a tölteléket egyenletesen, végül beborítom a másik, szintén vékonyra nyújtott tésztalappal, óvatosan rányomkodom, igazítom, majd egy villával megszurkálom, lekenem a tojásfehérjével, de van hogy nem kenek rá semmit és úgy megy a sütőbe, 180 fokon kb.45-50 perc, de lehet kevesebb is, ahogy szép színű lett a teteje, kész is.
Ha kihűl csak akkor kockázom és porcukrozom, mert melegen nagyon törékeny.
A széleit körben mindig levágom /ezeket imádom én megenni/, mert így szép kockákra lehet darabolni a sütit.
Langyosan a legfinomabb.

Töltelék:
1 kg túró
2 tojássárgája
tojásfehérjéket kemény habbá verem
15 dkg cukor
vaníliás cukor vagy aroma
csipet só
1 citrom reszelt héja és kifacsart leve
10 dkg mazsola

A túrót egy nagy tálban, tiszta kézzel átgyúrom és hozzákeverek mindent, a citrom levéből csak annyit öntök amitől sűrűn krémes lesz, nem szabad hogy híg legyen. Legvégül forgatom hozzá a tojásfehérjehabot óvatosan.

A férjem együltő helyében megevett fél tepsi adagot még langyosan, és közölte velem "most sikerült a legjobban" - mindig így csinálom és ő minden alkalommal ezt mondja, imádom - nagyon szeretek neki sütni-főzni mert nem spórol az elismerő szavakkal, én pedig élvezettel figyelem hogy tűnik el kockáról kockára a süti, vagy bármilyen étel.
Legközelebb jönnek az újítások a meggyes majd a szilvás, azokkal is szenzációs lesz, télen meg jön az almás meg az almás-mákos változat is, egyik jobb, mint a másik.

Sajna vége a nyárnak

Szomorú vagyok, mert a nyár mindig olyan gyorsan múlik el, mire feleszmélek már itt az ősz.
Májusban milyen harsogóan , kirobbanóan zöld, szinte feszül  minden, alig várjuk a jó meleg, napsütéses nappalokat, csillagfényes éjszakákat, hajnali madárfütty koncerteket, égzengéses, felhőszakadásos zivatarokat, hogy hozzanak egy kis enyhülést a forróságba, aztán sitty-sutty vége is.
Most meg már szomorodik, fakul a természet is. Már semmi nem annyira zöld, már halványodik inkább sárgás, vöröses, csodálatos színkavalkáddá alakul. Hamarabb sötétedik, később világosodik az ég, a nappalok még melegek, de az éjszakák már jó hűvösek.
Szép az ősz is.
Bezzeg a tél az jó hosszú sötét és hideg lesz, de legalább jókat sütök-főzök majd a családnak, nem fogom sajnálni rá az időt.

Készítettem pár képet a nyárvégi kertről.

Puncsos tejberizs

Kicsit szokatlan édességet gyártottam.
Valami egyszerűt szerettem volna, mondjuk tejberizst, de nem a legegyszerűbb, legunalmasabb, úgynevezett fapados változatot, de akkor legyen olyan sűrű, hogy kerek formából kiborítva tortaformán lehessen szeletelni, de ha túl sűrű akkor nem olyan finom, hanem fojtogatós, akkor eszembe jutott, mi lenne ha vaníliapudinggal sűríteném, akkor nem lesz nagyon sűrű, inkább krémesebb és akkor megláttam a puncspudingos tasakot és akkor azt gondoltam rózsaszín tejberizs, nahát ilyet a világ nem látott még, de mi van, ha finom?
És tessék, nagyon finom.

Egy liter tejből, egy bögre -2 dl- rizsből, vaníliarúddal, cukorral, csipet sóval a szokásos módon megfőztem a tejberizst. Egy marék mazsolát a végén szórtam hozzá.
Közben a puncspudingport kikevertem 3-4 ek. hideg vízzel és a már puha rizshez kevertem szép egyenletesen, egyet forraltam rajta és kész.
Hideg vízzel kiöblítettem egy kerek tálat és beleöntöttem a puncsos rizst, egy kupica rummal meglocsoltam, elkevertem, elegyengettem és hagytam hűlni.
Még kissé langyos volt amikor kiborítottam egy nagy süteményestálra és a tetejét jól megszórtam kakaóporral.
Tálaláskor úgy szeleteltem mint egy tortát és az édességét ellensúlyozandó saját készítésű fanyar ribizlilekvárral körítettem.
De finom szilvarösztivel is és édes málnadzsemmel is. Tudom, mert mindegyikkel megkóstoltam.
Tejszínhabbal is lehet díszíteni.

Őszibarack és körtebefőttjeim

Hát ezt is kipróbáltam.
A körte saját termés, a legalább 5 éves kis körtefánk idén hozott először annyi termést, hogy egyszer jóllaktunk, a többit meg eltettem befőttnek, ugyanis egyszerre érett be az egész fa ebben a melegben.
Persze jó pár darab elhullott-leesett menet közben.
Sajnos nem az a haj de nagyon finom, zamatos körte, azt sem tudjuk mi a neve, milyen fajta, végül is mindegy, befőttnek mindig jó lesz.
Az ősziket meg zöldségesnél vettem, kívül a héj alatt fehéres volt a húsa, a mag körül meg piros, ettől a befőttlé színe rózsaszínes lett, olyan szépen mutat az üvegekben, hogy legszívesebben már most felbontanám és megenném, persze megtartóztatom magam, végül is nem azért szenvedtem ebben a melegben, hogy öt perc alatt eltűnjön minden, muszáj megvárni a hideg időt.
Milyen jó lesz visszagondolni majd akkor a hidegből-hóból erre a gatyarohasztó hőségre, amiben befőztem.

A befőtt istenien néz ki.

Hát ezek a nem túl finom körték, nyersen.

Az őszikompót gyönyörű rózsaszínű lett, nagyon gusztusos.

Minden kompót vagy befőtt eltevésére vonatkoztatva a recept:

Vizet forraltam, bele annyi cukrot, ahogy én szeretem, édesen, szegfűszeg jó pár darab és fahéj.
Miután jól összeforrt a szirup, beletettem a megtisztított, feldarabolt gyümölcsöket, egyet forraltam rajta és azon forrón üvegekbe mertem, lezártam, betakargattam és úgy hagytam kihűlni. Azóta a kamra polcán állnak a lekvárok mellett. Néha beállok a spájzba, büszkén és elégedetten nézelődöm, hogy ez mind az én művem.
Édesanyám ha ezt láthatná, menten elájulna és nem akarná elhinni, hogy erre vetemedtem, ugyanis mindig hangoztattam, hogy én ugyan soha, de soha nem fogom a konyhában, pláne befőzéssel tölteni a drága időmet.
Tényleg nem szabad semmire kijelenteni, hogy soha, mert előre semmit nem tudhatunk és állandóan változunk.
... Anya büszke lennél rám és nem hinnél a szemednek, mert én sem.

Rizsleves...

Csak úgy hagyományosan, régiesen, mert annyira megkívántam, és mert  száz éve nem főztem már.

Pedig szeretjük.

Gyerekkoromban rengetegszer volt ebédre.

1-2 maréknyi rizst megpirítottam kevés olajon, majd egy kisebb fej, apró kockára vágott vöröshagymát és egy bepirosodott színű, szintén apróra kockázott zöldpaprikát adtam hozzá. 

Jól összedinszteltem az egészet, majd lehelletnyi pirospaprikával megszórtam és vízzel felengedtem. Szórtam bele sok petrezselyemzöldet, sóztam, borsoztam és puhára főztem.

Ennyi, és annyira finom.

Boldog szülinapokat Falatkának !!!

Ilyen kis kutyababa volt amikor 2010.október elején hozzánk került, az állatorvos mondta, hogy kb. 1 hónapos, tehát szeptember elején születhetett valamikor, ezért a többes szám a szülinapját illetően, mert nem tudjuk hanyadika, így az egész szeptember első dekádját kineveztük a szülinapjaivá, minden nap ünnepeljük egy kicsit.
1 éves lett a szemünk fénye.
Imádjuk, ő nekünk a legszebb, legbátrabb, legokosabb, legkackiásabb kiskutya, igyekszünk kárpótolni a szörnyű születési körülményei miatt.
Falatka története
Csömörnél egy villamos vagy autóbuszremíz elhagyatott részén, egy földhányás oldalában találtak rá a csontig soványodott, lázas anyjára és öt kölykére az állatvédők.
Falatka volt az ötödik és a legkisebb kölyök, de mondhatom annál életrevalóbb kutyuska.
Karina lányom az interneten bukkant rá és döntöttük el, hogy azonnal örökbefogadjuk.
Egy másodpercig nem bántuk meg, gyönyörű, okos, szófogadó, amit szigorú, következetes neveléssel próbáljuk elérni, nem mondom, hogy nincsenek elhajlások, elgyengülések, következetlenségek, persze, hogy vannak, de muszáj szigorúnak lenni vele, mert az efféle kistestű, terrier-szerű kutyuskák olykor öntörvényűek szeretnek lenni, hatalmas egoval rendelkeznek, amit szabályozni kell
Remélem sokáig, nagyon sokáig boldogít minket a társaságával, szeretetével, játékosságával.
A labdázás a mindene, azért él-hal.
A cicákat is szereti, játszópajtásainak tekinti őket, különösen Szaftit aki tökéletes partnere a hempergésben, birkózásban.
Jól megvannak ők hárman, Tituval, aki nem törődik vele, messziről figyeli és egy buddha magasságából tekint rá, Szafti ellenben igazi játszópajtás, mondhatnám gardedám mellette, nem unatkoznak sohasem. Mi sem, de így van ez jól.

Rozmaringos báránycomb

Életem első báránycomb sütése volt a hétvégén, hihetetlenül finom lett, nagyon jól sikerült ebben a melegben.

Ugyanis nem vagyunk normálisak, hogy neki álltunk ennek a bagatell 4 órás sütésnek a hőségben, de mivel még soha nem készítettem ilyet, jó kihívás volt egyben. 

Pénteken reggel szóltak ismerősök, kérünk e egy fél bárányt, aznap reggel vágták le, naná hogy kértünk.

Mindannyian imádjuk. 

Életem párja azonnal hozzálátott konyhakészre varázsolni /darabolni fűrésszel, bárddal, baltával, stb/ és adagolni, mert az összes csontos része ment a pörköltbe, majd egyszer bográcsban fog elkészülni, ha majd lesz még szép idő a mai hidegfront után.

Még pénteken a combot jó alaposan befűszereztem mindennel, ami csak itthon volt, bors, kömény /egész és őrölt is/, fokhagyma - amiből egy egész fej darabjait beleszúrkáltam a húsba is, egy-egy tasak grill fűszervarázzsal, steak és chili fűszerkeverékkel is bedörzsöltem majd tepsibe raktam, leöntöttem olajjal, lefóliázva ment a hűtőbe. A sütésig ott pácolódott.

Vasárnap 6 fej vöröshagymát negyedelve mellédobtam és legalább 10-15 szál rozmaringot fektettem alá, mellé, és rá, majd ment a sütőbe ahol 4 órás lassú sütés várt rá, persze közben forgattam, locsolgattam.

Már közben az illatokból lehetett érezni, hogy finom lesz.

A sütés vége felé személyenként egy-egy szelet füstölt szalonnát bevagdaltam a bőréig és ráfektettem a húsra, hogy rajta süljön ropogós kakastaréjjá, ugyanakkor a szalonna kisült zsírja folyamatosan locsolta is egyben.

Mit mondjak isteni lett az egész.

Dacára a melegnek, ezt mind megettem ami a tányéron látható, nagyon finom volt.

Köretnek hagymás sült burgonyát készítettem, a félbe vágott krumplikat /2 kg/ összekevertem a negyedelt  vöröshagymával /5 fej/, fűszereztem sóval, borssal, szárított paprikadarálékkal, és a comb alatt képződött jó kis fűszeres zsiradékból locsoltam rá bőven, majd piros ropogósra sütöttem, amíg a hús pihent a sütés után. Kovászos uborkával ettük az egészet.