Kapros joghurtos zöldbabfőzelék

Zöldbabimádó vagyok.
Télen-nyáron, mindig.
Természetesen a friss az igazi, amikor a szezonja van.
Jelenleg ez a leges-legfinomabb főzelék, amit az utóbbi száz évben ettem.
Alig várom, hogy megint vegyek zöldbabot és újra elkészíthessem.
Sőt készülök eltenni télire emiatt, holott eddig még életemben nem tettem el zöldbabot.
Valami csodafinom, könnyű, pikáns, ebben a melegben teljesen ideális.

1 kg friss zöldbab
/Télen ugyanígy főzöm fagyasztottból, csak vigyázni kell, elég pár perces főzés, különben túlfő !/
1 nagy csokor kapor, apróra vágva / vagy sok petrezselyemzöld
fél fej fokhagyma, apróra
só, bors
1 nagy doboz natúr joghurt / vagy tejföl 20 %-os
olaj, liszt, pirospaprika a rántáshoz

A zöldbabot megpucoltam, mostam és rövidre daraboltam, kár hogy nem 2 kg-ot vettem, az is elfogyott volna, gyönyörű, hibátlan, friss volt.
Valósággal verekedtünk az utolsó kanálnyi falatokért.
Odatettem annyi vízzel ami ellepte, sóztam, borsoztam, rászórtam a kapor felét és két gerezd kivételével az összes többi fokhagymát is. Roppanós puhára főztem.
A friss zöldbabban az a jó, hogy rágni lehet, a mirelit meg, ha nem vigyázunk, pillanatok alatt szétfő.
Fokhagymás, paprikás rántást készítettem és besűrítettem vele a főzeléket, majd belezúdítottam a joghurtot és jól elkevertem. Még picit sóztam, ebben a melegben kell a több só a szervezetnek.
A maradék kaprot is beleszórtam, de már csak egyet rottyantottam rajta és kész.
A végeredmény egy kellemesen pikáns, üdítően kapros ízű, selymesen krémes állagú főzelék lett.
Minden nap megenném reggelire, ebédre, vacsorára. Hidegen, melegen, mindenhogyan.
A feltét most sertéspörkölt volt, jó lecsósan, sűrűre főzve.
Feltét nélkül is szeretem egy szelet friss, ropogós héjú kenyérrel.
Isteni finom volt, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni, írni.

Barackos lepény...

Minden ugyanaz, mint a szilvásnál,  részletes receptleírás  itt,  csak ennek a tésztájába reszeltem citromhéjat is és sütés előtt a tetejét bőven megszórtam a fahéjon kívül barnacukorral is, ezáltal egy ropogós, vékony karamellréteg sült rá.
Bármilyen barackkal jó természetesen, ez most sárgabarackos, de őszivel és nektarinnal is isteni finom.
Az a jó az egyensúly tésztában, hogy ízre pont mint a piskóta, de mivel vaj van benne nem szárad ki könnyen és még másnap is jó, már ha marad.
Most egy sem maradt.
Nagyon finom lett ez is.
Legközelebb a meggyes variáció jön.
Ebben a melegben maximum erre vagyok hajlandó.

Az idei nyár nagy kedvence most nálunk ..... A lecsó... most éppen rizzsel

Általában a lecsót mindig és mindenhogyan szeretjük.
Bár van olyan év, hogy összesen háromszor kerül asztalra, mert valahogy nem kívánjuk annyira.
Aztán évekig megint hetente háromszor is főzöm ebédre, mert nagyon kell.
Van, hogy reggelire csak.
Van, hogy üresen készül, van, hogy debreceni kolbásszal, van hogy virslivel, esetleg tojással, van, hogy tarhonyával, vagy árpagyönggyel, vagy rizzsel, netán apró nokedlivel, esetleg csípősen, bár ezért harcolnom kell, mert újabban csak én szeretem és bírom erősen.
Tény, hogy a nyár egyik legjobb, ha nem a legjobb étele.
/Jó tudom, a töltött paprika is, meg a fejtett bab is, meg minden amit szeretünk./

Ha ebédre:
1 kg paprika, közepes nagyságú hasábokra szeletelve
1/2 kg paradicsom, kis kockákra darabolva
20 dkg füstölt szalonna kis kockákra vágva
3-4 nagy fej vöröshagyma, szintén kockákra vágva
1 tk. pirospaprika
1 db hegyes erős paprika, karikázva, ha nem lehet, mert nagy a tiltakozás, akkor tálaláskor 1 tk. "erős pista" az én  tányéromba
2-4 pár debreceni, karikázva  /ebből is van sima és van csípős is, mindegyik nagyon jó, de jó a virsli is, persze a jó minőségű, és drága, nem szójás!!!/

Mindent jól előkészítek, majd egy nagy lábasban kiolvasztom a szalonnát, azaz zsírjára sütöm.
A pörcöket kiszedem egy kistányérra, majd tálaláskor visszaszórom az étel tetejére, már ha marad belőle, mert van az úgy, hogy menet közben elcsipegetem "véletlenül".
A forró zsírra teszem a sok-sok hagymakockát és jól megdinsztelem, minél több hagymát használunk annál sűrűbb lesz a szaftja, sózom és meghintem kevés pirospaprikával, majd megy rá a paradicsom és megvárom, hogy levet eresszen kissé és egy kicsit később a paprikát is.
Lefedem és hagyom párolódni. Kb.10-15 perc. Nem szabad szétfőzni, illetve én nem szeretem szétfőzni, roppanósan puha legyen a paprika. Hozzászórom a debreceni karikákat is.
Időnként átkeverem és főleg azt nézem, hogy sűrű szaftja legyen, ne vizes.
Az egész étel max. 20 perc és kész.
Tálaláskor a legfinomabb friss, puha kenyérrel, mert kötelező a kenyérbéllel a finom szaftot kitunkolni.

Ha nem kenyérrel akarjuk enni, akkor közben elkészítem az épp aktuális kívánalmunk szerinti köretet hozzá.
Bármelyiket is választjuk egyként frenetikus mindegyikkel.

Ha tarhonyával, akkor a tarhonyát sötétre pirítom zsiradékon majd annyi vízben, ami épp ellepi puhára főzöm, persze sózom, borsozom.
Ha rizzsel, akkor a rizst is átpirítom kevés zsiradékon és kétszeres mennyiségű vízzel szintén puhára főzöm, persze sózom, borsozom.
Ha árpagyönggyel azaz gerslivel, akkor a megmosott gerslit bő, sós, forrásban lévő vízben puhára főzöm, pont mint a kifőtt tésztát és leszűröm.
Ha nokedlivel, akkor bekeverek nokedlitésztát 3-4 egész tojással, annyi liszttel amennyit felvesz, sóval, és esetleg egy kevés hideg vízzel, majd forrásban lévő sós vízben kiszaggatom, leszűröm.
Ha tojással, akkor személyenként 2 tojást számítva, amiket egy tálban enyhén felverek, sózom és amikor kész a lecsó hozzákeverem, majd a tojás lágy megszilárdulásáig kevergetem

Ha reggelire készül tojásos lecsó - gyakran szoktunk ilyet reggelizni, főleg Édesapám kedvenc reggelije -  mindenből értelemszerűen kevesebb mennyiség kell, 2 főnek 4-6 db paprika, a paprikát előbb sütöm az 1 fej hagymával együtt, utána hozzá a többi: 2-3 paradicsom, és személyenként 1-2 darab, lazán felvert tojást kell a végén összesütni a zöldségekkel, amikor azok már roppanósan puhák.

A tányéros képek minőségéért elnézést kérek, a lábasos kép a tűzhely égőjének fényénél készült, a tányérosok kint a teraszon és sajnos már alkonyodott kissé.
Lehet, hogy jobb lett volna a konyha lámpáinál elkészíteni a képeket, mind szebbek lettek volna.

Szilvás lepény...

Igazi nyári sütemény.
A legfinomabb gyümölcsös lepény, szerintem.
Már minden létező gyümölccsel készítettem, cseresznyével, meggyel, sárgabarackkal, őszivel, almával, körtével, szőlővel, minddel finom.
De a legfinomabb talán a meggyel és a szilvával. Nekem.


Egyensúly tészta:

25 dkg puha vaj
25 dkg cukor
vaníliás cukor
5 tojás szétválasztva, fehérjét kemény habbá verve
25 dkg liszt
1 sütőpor
1dl rum
őrölt fahéj, porcukor
1/2 kg szilva, magozva

A fehérjét felverem kemény habnak.
A vajat a cukrokkal habosra, fehéredésig keverem, majd egyenként jól kikeverem a tojássárgákkal, beleöntöm a rumot végül felváltva hozzáadom a sütőporos lisztet és a fehérjehabot.
Vajazott, lisztezett tepsibe simítom a tésztát, nem folyós, inkább sűrű krémes állagú, szépen elegyengetem, egyenletesen ráteszem a szilvát, lehetőleg mindenhová jusson. Őrölt fahéjjal bőven meghintettem és még 2 e. kristálycukorral, ettől kicsit karamelles ropogós lesz a teteje.
Előmelegített sütőben, most már alsó-felsőn 180 fokon sütöm kb. 20-25 percig, vagyis amíg aranybarna nem lesz a teteje.
Ez volt az első sütemény az új sütőben, izgatott voltam, de jól vizsgázott a sütő.
Akinek sima gáztűzhelye van, előmelegítve 4-es fokozaton süsse 20-25 percig és ellenőrizze tűpróbával.
Kihűlését követően bőven porcukroztam és nagy kockákra vágtam, de bármilyen tetszőleges formára lehet szeletelni.

Bármilyen gyümölccsel egyszerű de nagyon finom süteményünk lesz.

Forrás: Lajos Mari 1984-es kiadású "99 gyümölcsös édesség"

Hajnali köd és pára

Tisztára trópusi az időjárás...

 A kertben...

... és az utcánkban

Habkönnyű tejberizs karamellizált őszibarackkal

Ennek a hétvégi desszertnek története van.
Pénteken több minden más mellett vettem 2 kg gyönyörű érett őszibarackot, majd megszólalt olyan szép és hamvas volt.
Amikor hazaértem és elpakoltam az egyebeket, rögtön megmostam párat és nekiültem megenni, szomjas is meg az őszire is kiéhezett voltam.
Őrületes csalódás, és méreg,  ugyanis a csodaszép baracknak az égvilágon semmi, de tényleg semmi íze nem volt.
Még vízíze sem.
Azt hittem ott helyben megüt a guta, meg főleg mihez kezdjek vele, mert hogy senki nem fogja megenni az biztos.
Kidobni a mai árak mellett luxus.
Tök véletlenül Nea blogján szembejött velem a megoldás.


Az ősziket meghámoztam, kimagvaltam - szerencsére magvaválló volt, legalább ezzel nem kellett küzdeni - és feldaraboltam.
Egy kislábasban barnacukrot olvasztottam, úgy 2 dl-nyit, amikor már szép színe volt, beleborítottam az őszidarabokat és összerottyantottam.
Főztem egy jókora adag tejberizst, 1,5 liter tejből, 2,5 dl rizzsel, vaníliarúddal, ahogy azt kell.
Kihűtöttem, majd 3 dl tejszínt kemény habbá vertem és lazán belekevertem.
Nagy kelyhekbe és tálkákba osztottam a rizsből majd a karamelles barackból, megint rizs és a tetejére barack. Jól behűtöttem.
Hát lett egy pár adaggal, nagyon finom volt és még szerencse, hogy meg tudtam menteni az ősziket illetve ehetővé tettem.
Kössz Nea az ötletet, nélküled kidobásra került volna.
Azóta már máshol ugyan de megint vettem őszit, vásárlás előtt kértem az árust, hadd kóstoljam meg, mert még egyszer nem akarok így járni.

Idén nyáron az összes eltevésem: meggydzsem valamint zölddió likőr és befőtt

Meggydzsem mindössze pár kiló meggyből, ugyanis tavaly sikerült olyan sok mindent, szinte ipari mennyiségben befőznöm, hogy mindenből van még bőven.
Csak a meggylekvárral nem tudok betelni, idén ez a kedvencem.
Pedig a meggymagozásba azt hittem beleőrülök, még egy ilyen borzasztó konyhai tevékenység a világon nincs, mint a magozás. És a körmeim, hetekig tragikusan néztek ki.
De a lekvár utáni vágyakozás azért erősebb volt, így legyűrtem és a szokott módon cukorral összekeverve egy éjszakát állt, majd zselésítővel feltúrbózva, a leírás szerint megfőztem, üvegekbe adagoltam, dunsztoltam.
Egy jó adagot a végén tálba tettem és naponta reggelire, vacsorára, uzsonnára, amikor értem, elkenegettem zsemlére, vajaskenyér tetejére, briósra, mikor mire.
Csodás volt csak úgy magában is.

De a friss meggydzsem a ropogós, friss vajazott zsemlén vagy simán az édes brióson és a kedvenc pirospöttyös bögrémben a hideg tejjel egyenesen isteni párosítás.
Gyerekkoromban  Szepes Mária meséskönyvén nőttem fel a Pöttyös Panni kalandjain, persze azt képzeltem, hogy én vagyok  a hősnő, bár soha senki nem hívott az életben Panninak, de innentől datálódik végzetes és örök vonzalmam a pöttyös holmik iránt, főleg a piros pöttyös és különösen a bögrék a gyengéim, de bármi lehet pöttyös, sőt még a pöttyös ágyneműhuzatot sem vetem meg. 

Zölddió Projektem.
Elkészült életem első  zölddió befőttje,  ez egy kísérlet, mindössze egy befőttesüveggel.
Mert mi van, ha nem ízlik?
Ha igen, jövőre nekiállok, annyi diófánk van, csak győzzem energiával.
Nagymamám, az apai, készített anno ilyesmit, ugyan nem emlékszem az ízére, de arra igen, hogy nála mindig volt. Úgy éreztem, kötelességem megpróbálkozni vele, már csak a családi hagyomány miatt is, no meg a sok dió miatt is. A felbontással még várok.

Folyamatban van életem első zölddió likőrje még érlelés alatt, már a második fázisban, azaz már a fűszerekkel pácolódik újabb egy hónapig.
Az első fázis amikor alkoholban kell áztatni egy hónapig.
Harmadik fázis, amikor cukorsziruppal kell feltuningolni és üvegekbe szűrve lehetőleg karácsonyig várni a kóstolgatással, mert addigra lesz az igazi.
Lehet, hogy nem bírok addig várni, majd meglátom, mert azért kifúrja ám az oldalamat a kíváncsiság.
Mindkét receptet Szepykénél tanulmányoztam és az ő instrukciói szerint készítettem.