Újévi lencse és korhelyleves...

Számomra elképzelhetetlen az új év kezdése lencse nélkül.
Mióta az eszemet tudom, mindig ez volt az ebéd január 1-én, és egy aranyos hagyomány, amit viszek tovább a saját családomban, remélem a gyerekeim is majd az övékében.
Mielőtt nekiállok a lencse főzésének, kiszórom egy tálba és valamennyi családtagomnak bele kell nyúlni, morzsolgatni, szemezgetni, szórni, mert a babona szerint, aki újévkor lencsét szemelget, morzsolgat, annak az új évben is lesz  pénze mindenre, amire csak neki szükséges.
Még szerencse, hogy a lencse hamar megfő, mert mire mindenki előkerül a szobájából egy kis morzsolgatáshoz... mert ugye ki mikor jött haza a bulikból, mikor feküdt le, meddig alszik stb. stb.
Elég nagy időintervallumról van szó, de azért délután kettőre, háromra általában kész az ebéd, mivel a füstölthúst előre megfőzöm, arra legalább nem kell várni.

Ezt az ételt nálunk mindenki szereti, gyakran főzöm is, újévkor kötelezően, levesnek, gulyásnak, főzeléknek, salátának, télen, nyáron.

Lencsefőzelék

1 db főtt füstölt csülök, vagy füstölt tarja
1-2 db vöröshagyma, apróra vágva
annyi babérlevél ahányan esszük majd az ételt
1/2 kg lencse
só, bors, kevés ecet
olaj, liszt, pirospaprika a rántáshoz

A csülköt vagy más füstölt húst puhára főzöm, majd kicsontozom, ha szükséges, a felesleges kövér és bőrdarabokat általában kidobom, ha más fültölthúst használok, például tarjadarabot, azt akkor vékonyan szépen felszeletelem, a főtt levet külön szűröm, ha szükséges kicsit zsírtalanítom, de azért hagyok rajta is, a lé csak egy részét használom fel, a többit tisztára mosott nagy tejfölös vödrökbe adagolom és lefagyasztom. Jól jön az később is, nyáron is, olyan ételekbe ami finomabb lesz egy kis füstöltlével,
A főtt csülöknek leginkább a belső sovány részét kockázom, darabolom fel a főzelékbe, a többi részt reggelire, vacsorára lehet fogyasztani tormával, mustárral, friss kenyérrel.
A lencsét alaposan megmosom, majd odateszem annyi füstöltlé + víz keverékével, amennyi bőven ellepi. Rászóróm a babérlevelet, meg a hagymát és puhára főzöm. Ez nem több 20-25 percnél.
Pirospaprikás rántást készítek és besűrítem, ami nálam nem jelent igazán sűrűséget, szeretem kicsit levesesre hagyni, nem szeretem, ha megáll a kanál benne, vagyis viszonylag kevés, híg rántást készítek hozzá.
Összeforralom és a fakanálra csorgatok kevéske ecetet, úgy kavarom bele.
Kóstolgatni kell, mert épp csak kicsit, leheletnyit érződjön ki az ecet, nem szabad nagyon savanyúnak lennie. Az ecetet lehet helyettesíteni mustárral is, az is megadja a kellő pikáns ízesítést.

Jóleső a gyomornak ez az étel is, meg a másik nagy kedvenc, megunhatatlan és ilyenkor tisztára gyógyszer:

A kolbászos korhelyleves

1 kg savanyúkáposzta, levével együtt, a káposzta kicsit megvágva, ne legyenek túl hosszú szálai
1-2 db vöröshagyma kockára vágva
1 szál etei /ez itt környékbeli nagyon finom kolbász/ vagy bármilyen más, jó minőségű csípős kolbász karikázva
15 dkg füstölt szalonna, ami lehet a sima kenyérszalonna is vagy kolozsvári húsos is, kis kockákra vágva
borsikafű /csombor/
kapor
10 dkg árpagyöngy /gersli/

A szalonna kisütött zsírján megdinsztelem a hagymát, majd rádobom a kolbász karikáit is, hagyom kicsit összesülni, a kolbász adja meg a leves színét, ezután megy rá a káposzta, a gersli és a fűszerek, majd felöntöm a káposzta levével is, ha van, amitől kellően savanykás lesz és még annyi vízzel, amennyi levest szeretnék. ha netán van a fagyasztóban régebbről félretett füstöltlé, szoktam egy adagot azt is hozzáönteni, csak jót tesz az ízének, gazdagabbá teszi.
Puhára főzöm, besűríteni nem kell, a gerslitől kellően sűrű lesz, meg hát ez végül is leves.
Tejföllel tálalom, puha friss kenyérrel.
Csodafinom, nagyon szeretjük, újévkor kötelezően, de az év többi részében is gyakran főzöm.