a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 11 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 7 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 8 éves

Keresés ebben a blogban

2013. november 19., kedd

Édesanyámra emlékezem....

....aki már 8 éve nincs velem...


...nagyon hiányzik...


5 megjegyzés:

  1. Sajnos ez az érzés, a hiánya az idő múlásával mégjobban előjön! Azt szokták mondani hogy az idő minden sebet meggyógyít, ez nem igaz! Édesanyám 15 éve hogy már meghalt de akár hiszed akár nem nincs olyan nap hogy valami ne emlékeztetne rá!

    VálaszTörlés
  2. Drága Anikó! Csak most láttam a bejegyzést. Tudom, mennyire fájdalmas ez ennyi idő után is neked. Ők most már csak a szívünkben és az emlékeinkben élnek, de ott mindörökké. Tudom, nincs rá vigasz, de hálásak lehetünk azért, hogy voltak nekünk ...

    VálaszTörlés
  3. Éva így vagyok ezzel én is, minden nap gondolok rá, igaz 22-én van a pontos évforduló, de ilyenkor nekem az egész hetem róla szól, vele foglalkozom.
    Köszönöm az együttérzésedet:-)

    Igazad van Nea, egész évben én is így gondolom, több kevesebb sikerrel, de ilyenkor valahogy rosszabb, épp Évának írtam, hogy maga az évforduló 22-én van, de egész héten rá emlékezem és vele foglalkozom aztán majd szép lassan megint lecsillapodik bennem.
    Neked is nagyon köszönöm az együttérzésedet és a kedves szavakat:-)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon sajnálom Édesanyádat. Az én Apukám már 28 éve meghalt, de napról-napra minél jobban hiányzik. Minden nap van valami kis mozzanat ami rá emlékeztet, sokszor a fiam nézése is olyan mint az övé volt. Lehet, hogy a fiam azért született halottak napján, hogy apukám hiányát betöltse, és ne csak szomorkodjunk, ünnepeljünk is. Sokszor bánt, hogy nem látta a családomat. Az vigasztal, hogy úgy érzem onnan föntről figyel és segít. Szerintem a te Édesanyád is sokat segít állandóan, akár gondolatban is.

    VálaszTörlés
  5. Marika nagyon köszönöm a kedves szavaidat, igen én is azt érzem, hogy hiába telik-múlik az idő, a fájdalom, a hiányérzet semmit nem csitul, én is minden nap gondolok rá, nálunk a kisebbik lányomnak vannak olyan arckifejezései, mozdulatai ami Anyukámat idézi fel bennem, rengeteget emlegetjük, a gyerekeim is, mert sokat voltak vele, nagyon kötődtek hozzá, ezek a róla beszélgetések adnak egy kis megnyugvást.
    Nagyon nehéz, de ezzel már együtt kell élnem.

    VálaszTörlés