a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 11 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 7 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 8 éves

Keresés ebben a blogban

2013. november 3., vasárnap

Mindenszentek finomságai




Kapros juhtúrós sajtos pogácsa

Risztorante blogján találtam ezt a receptet, nagyon finom, könnyű, foszlós, légies pogácsa.
A vendégek tiszteletére sütöttem,  mindenkinek ízlett, mindenképp megtartom a receptet a pogácsák sorában.

A kenyérsütő üstjébe az alábbi sorrendben tettem be a hozzávalókat, amit a gép aztán szépen bedagasztott és kelesztett:

1 kis doboz tejföl
1 dl langyos tej
1 egész tojás + egy csak sárgája
1 tk. cukor
1 ek. só
25 dkg margarin kockázva
25 dkg juhtúró
1 nagy ek. vágott kapor /nálam fagyasztott most/
65 dkg liszt
1 tasak élesztőpor

10 dkg reszelt sajt /nagylyukún reszelve/
5 dkg reszelt sajt a tetejére  /kislyukún reszelve/
1 tojásfehérje a lekenéshez

Nagyon puha, könnyű, jó kapros, majdnem ragacsos tészta a végeredmény, erősen lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtottam, majd megszórtam a nagyobbra reszelt sajt felével és a szokásos módon hajtogattam.
/alulról felfelé a közepéig, majd felülről le rá, balról jobbra a közepéig, majd jobbról balra rá/
Leborítottam egy tállal és 10 percig hagytam pihenni.
Az idő leteltével mégegyszer kinyújtottam, szórtam rá a sajt másik felét, újra hajtogattam és megint 10 perc pihenés következett.
Ezek után jött a végleges nyújtás, tojásfehérjével lekentem, megszórtam az apróra reszelt sajttal, kicsit lenyomkodtam, hogy biztosan rajtamaradjon és szaggattam a legkisebb pogácsaszaggatómmal.
Sütőpapíros tepsire sorakoztattam, de előbb mindkét tenyerem élével valamennyit megsodorgattam, hogy formásabbak legyenek, bár ez sütés után nemigen látszott.
Két nagy gáztepsivel lett és még úgy + 15 darab.
220 fokra előmelegített forró sütőben úgy 10-12 percig sütöttem.
Langyos melegen a legeslegjobb, de kihűlve is persze.
Csakúgy dobáltuk befelé.





Gesztenyés vaníliakrémes és Gesztenyés csokoládékrémes rúd  
/sütés nélküli desszert/

Barbitól vettem a receptet, az enyém nem lett annyira tökéletes, mint a képeken is látható, a csokikrémes igen, de a vaníliás, amikor tálra borítottam, hát enyhén szólva is "megereszkedett" kétoldalra /mint egy éltesebb háziasszony/, ízre viszont nagyon finom volt, csak a vaníliást épp kanállal ettük szeletelés helyett.
Persze senki nem bánta így sem, nem a szépségéért szerettük, hanem mert csodafinom, és jó rumos lett.
Én egyszerűen imádom ezeket a habos krémes, gesztenyés, rumos, tejszínes ilyen-olyan krémes desszerteket, úgyhogy Barbikám köszönet a receptért, megtartom, nálunk sűrűn lesz készítve, mert gyors, könnyű, majd egyszer csak sikerül tökéletes formátumra is.

1 rúdhoz a recept:  értelemszerűen a két rúdhoz duplázni kell a mennyiségeket, és 1 vaníliás és 1 csokis pudingport használtam.

őzgerincformát vagy püspökkenyérformát folpackkal jól kibélelni, úgy hogy bőven érjen a formán túl.

1./
2 cs. gesztenyemassza
5 dkg puha vaj
1 dl rum
Ezeket jól kikevertem, majd ezt a krémet a forma aljába simítottam.

2./
1 cs. oetker vaníliás pudingpor
3 dl tej
4 ek. cukor
A szokott módon elkészíteni és langyosra hűteni.
A csokishoz értelemszerűen oetker csokipudingport használtam ugyanezzel a mennyiséggel.

3./
2 dl tejszín
2-3 ek. cukor
1 cs. habfixáló
Kemény habbá vertem, majd a kihűlt pudingkrémhez kevertem óvatosan és a formába simítottam a gesztenyekrémre.

4./
7,5 db babapiskóta  /nálam ennyi kellett/
1 dl rum
beleforgattam - vigyázat NEM áztatni! - és a krém tetejére helyeztem sorban, kicsit belenyomva.
A folpackot óvatosan ráhajtottam és ment a hűtőbe 1 éjre.

5./
Másnap jött rá a csokimáz, az alábbiakat egyneművé olvasztottam, hagytam langyosra hűlni.
10 dkg étcsokoládé
1 ek. puha vaj vagy olaj

Tálra borítottam majd óvatosan lefejtettem a folpack réteget és rácsorgattam a mázat, csak úgy rusztikusan, és ment vissza a jégre tálalásig.
Mint fent már írtam, nagyon finom, nagyon rumos, nagyon krémes, nagyon eteti magát, nagyon szeretem desszert !




...itt a csokikrémes még csokimáz nélkül, majd avval is.





...és a vaníliakrémes, kissé megrogyva ugyan, de ízre frenetikusan.


5 megjegyzés:

  1. Jaj Anikó olyan jót derültem ahogy írod, hogy a vaníliás enyhén szólva is megereszkedett! :)))))
    Tudod miért? Mert a vaníliásnak oldalt nem adott támaszt a gesztenye! :)) Nem tudom, hogy neked van-e az a régi bordás őzgerincforma, mert azt könnyen lehet kibélelni ezzel a gesztenyemasszával és biztosan szépen megáll a sütemény borítás után. Nekem szerencsére van egy hosszú téglalap alakú porcelánom és azt rá szoktam tenni az őzgerincre és így együtt fordítom meg őket. Ez a porcelán nagyon jó mert a sütemények is szebben tálalhatók rajta, kb. 1 éve vettem és már akkor sem értettem miért nem tettem hamarább! :)) Amúgy én tudom, hogy ez a süti kanállal is finom úgyhogy hihetetlenül örülök, hogy kipróbáltad!!!! :) A pogácsa pedig gyönyörű lett, a fotó is nagyon tetszik! Köszönöm szépen, hogy én is szerepelhettem ebben a bejegyzésben! :) Puszillak!

    VálaszTörlés
  2. A régies bordás őzgerinc az Pesten van, az ottani háztartásban, itt csak két darab szögletes van, de az is a bajom, hogy csak egy olyan hosszú tálam van amire pont ráfér, na arra tettem a csokist, a vaníliás alatti tál egy kicsit kisebb, nem tud ráfeküdni rendesen, na szóval be kell szereznem nekem is még ilyen tálat.
    Én is ráborítva a tálat fordítottam át, de hát ez történt, mindenesetre nagyon finom ez a desszert Barbi, én újabban az ilyenekért vagyok megőrülve, most egész télen felváltva, vagy egyszerre de rendszeresen készíteni fogom, annyira ízlett.
    Én köszönöm a jó kis receptet, a pogácsát süsd meg, frissen, aznap az igazi, de akkor nagyon jó:-)))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztosan megsütöm a pogit!! :) Köszönöm!! :))

      Törlés
  3. Ó, hát örülök, ha ízlett! Furcsa, hogy két ember mennyire kétféleképpen tudja elkészíteni ugyanazt az ételt. A tieid olyan mosolygósak, mint amik épp most kerültek elő egy forró kemencéből, csak arra várrva, hogy egy piros mintás torockói terítővel borított asztalról kéressék magukat. Olyan kis népmeseis, sutba valós.))

    VálaszTörlés
  4. Ani igazad van, nekem még soha nem úgy nézett ki semmim amit más blogról próbáltam receptet, mint az eredeti, itt is nagyon figyeltem, mert írtad, hogy halványsárga maradjon, mert kiszáradhat, no amikor halványsárga lett az enyém, egyet kikaptam szétvettem és a belseje még kicsit nyers volt, na vissza, tovább sütöttem, a végén tényleg ilyen pirosas, népmeseis lett és nagyon finom, könnyű, leveles, nem száradt ki, a család és a vendégek kétpofára ették, nagyon ízlett, azt hiszem még sokszor fogom megsütni, köszi a receptet:-))))

    VálaszTörlés