Az idei ősz első 3 tányér kocsonyája

Ez a mostani lett a legfinomabb, legízesebb kocsonyám, mióta rákényszerültem a kis mennyiség főzésére, az előzőek sem voltak rosszak, de mindig volt valami hiány, vagy nem volt elég sós, vagy elég csípős, és mindig rövidebb időt szántam a főzésére, de most eltaláltam.

Csak a zsírfoltocskák jelenléte mutatja, hogy még türelmetlen vagyok, fegyelmeznem kell magamat, hogyha elkészült és szétosztottam a körmöt és húst benne, akkor ne akarjam azonnal rámerni a levet, hanem legyen türelmem kivárni, míg a leszűrt lé visszahűl jobban, mert akkor csodálatosan leszedhető ez a pici zsír is. Jól tudom, hiszen nagyobb mennyiségnél már kipróbáltam.

Nem mintha zavarna az evésben, mert cseppet sem, inkább csak esztétikai a probléma.

Tehát végleg kialakult a kisadagos kocsonya főzési, ízesítési mennyisége, innentől csukott szemmel, bármikor előállítom ugyanígy.

Hozzávalók:

2 darab közepes nagyságú köröm hosszában kettéhasítva
20 dkg sovány sertéscomb
1 nagy vöröshagyma héjastól /csak a legkülső héj leszedve/
2 közepes fokhagyma összes gerezdje pucolva
szemes bors, amennyi a tenyér öblében elfér /kb. 25-35 szem/
1 csapott ek. só
1 hegyes erős zöldpaprika
Annyi vízzel öntöm fel, hogy ellepje és még 3 ujjnyit rá. Soha nem habozom le felforrás után, se a kocsonyalevét, sem pedig semelyik húslevesem levét, mégis csodás tiszta, áttetsző lesz a lé.
A szürkés hab kirakódik a fazék peremére menet közben és majd leszűrés és kipakolás után a mosogatóban végzi.
Felforrás után visszaveszem egészen kis lángra, hogy épp csak zizeregjen és így főzöm végig.
Főzési idő 6 óra, addigra a csontok kiesnek.
Ebből a mennyiségből 3 tányért csináltam most, de szétosztható lazábban is 4 tányérra.