A tésztagyúrás rejtelmei...

 Azt vettem észre, hogy egyre jobban, egyre rutinosabban megy nekem ez a tésztakészítés, sőt egyre jobban élvezem csinálni. Olykor érdemes nekiugrani, nagyon megéri, mert sokkal élvezetesebb enni, mint a késztésztákat... annak ellenére, hogy nagyon jó minőségű késztésztákat lehet kapni... de mégis, a házilag gyúrtat valahogy rágni kell.

A tészta mennyiségét mindig úgy számoljuk, hogy ahány fő eszik, annyiszor 10 deka liszt és 1 tojás.

Én most 30 dkg lisztet vettem /20 dkg finom és 10 dkg rétes/ és 3 tojást, + egy csapott ek. sót és kb. fél deci vizet. Ez a mennyiség 2 főnek kétszeri bőséges evés.

Összegyúrtam, viszonylag kemény tésztát kapunk, de rendületlenül gyúrni kell, míg sima felületű gombócot nem kaptunk. Én ilyenkor mindig többfelé elosztom, mert nem szeretek egy nagy tésztalappal dolgozni, hanem mindig kicsivel, sokkal jobban kézreálló, szerintem. Tehát az egy nagy gombócot először elfeleztem, de úgy találtam, hogy még mindig elég nagy, így a két kisebbet is egyenként kettő egyforma részre vettem... egyenként jó alaposan még átgyúrtam mindet, majd a tállal leborítottam és hagytam pihenni.

Ezalatt odatettem a nagy tésztafőzömbe vizet forralni, jól megsóztam, lefedtem.

Közben elkészítettem a pirospaprikás fokhagymás levesalapot is, félretettem.

Megfőztem 4 szem közepes nagyságú krumplit a héjában, megpucoltam és egy tálban összetörtem.

Elkészítettem hozzá a hagymás alapot, 2 db vöröshagymát kockáztam apróra, majd megdinszteltem kevés zsiradékon, meghintettem pirospaprikával, őrölt borssal és belekevertem az összetört burgonyát, jól átkeverve kissé még le is pirítottam.Félretettem.

 Megkezdtem az első tésztagombócka kinyújtását, igyekeztem kerekre, de őszintén tök mindegy, milyen a formája, a lényeg, hogy a megfelelő vékonyságúra nyújtogassuk.
Nagyon vékonyra nem is tudom kinyújtani, legalábbis nekem soha nem sikerült még, általában ezt a gyufatészta formát preferálom, esetleg a metéltet. Mást nem szoktam variálni.
Ilyen gyufatésztával szoktuk enni a túrós, a mákos, a diós, a krumplis...ésatöbbi tésztákat... már ha nem kész tésztát főzök ki, mert az is van mindig itthon, legtöbbször kész tésztákat variálok ám, mert az az egyszerűbb és gyorsabb, csak olyankor gyúrom saját magam, ha kedvem van hozzá, vagy valamelyik gyerekem külön kéri.
Pedig nagyságrendekkel finomabb a házilag gyúrt tészta.

Amikor már úgy döntöttem elég jó, akkor meglisztezve feltekerem a fára és hosszában középen elvágom...

... majd a fát kiveszem, és a tészta alja részén is középen és hosszában kettévágom.

 ... egymásra teszem, persze lisztezve, össze ne ragadjon.
Azért jó keményre gyúrni, mert akkor nem ragad annyira, a puha tészta a ragadósabb.

 ... éles késsel vékony, gyufaszerű vastagságra darabolom..

 
Itt a végén is még meghintem liszttel és alányúlva átforgatom a kezemmel.
Az összes tésztagombóckával végigcsináltam a fentieket.

 Ennyi, két kis kerek tálcányi tészta lett összesen a 30 dkg lisztből és 3 tojásból.

A közben felforrt sós vízben kifőzöm egyszerre az összes tésztát, amikor feljön a tetejére még egy percet főzöm és már lehet is szűrni. A jó sűrű lisztes főzővíz felét, leginkább az alját felfogom, mert ez adja majd a leves levét és hozzáöntöm a félretett fokhagymás-paprikás alaphoz, elkeverem, felforralom és a kifőtt tésztából teszek a leveshez betétnek valót, egyet rottyantok rajta és kész is.

Tálaláskor lehet tejfölözve is enni, de mennyei csak úgy simán is.

A leszűrt tészta nagyobb részét pedig a burgonyás tört alaphoz keverem, ha szükséges még sózom, borsozom és jól átforgatom.

Ha túróval vagy netán édesen dióval vagy mákkal ennénk, akkor egy kanálnyi forró zsírban forgatom át a frissen kifőtt tésztát egy lábasban és tálaláskor a megfelelő feltéttel szervírozom.

A családomban az összes Dédi, a Nagymamáim, az Édesanyám, az Anyósom, mindenki így csinálta.

Mi eléggé tésztás család vagyunk, szeretjük a mindenféle tésztaételeket... legyen az főtt vagy sült.