Tökmagos kenyerem

Tényleg függőséget okoz, ha sikerül a kenyérsütés, mert egyre csak sütni akar az ember.
Annyira finom, elmondani nem tudom.
Most ugyanaz a dagasztás nélküli készült, csak egy marék tökmagot is tettem hozzá.
Eddig a legszebb kenyerem.


Kencének a kenyérhez, hagymás-tejfölös túró készült.
1/2 kg túró
1-2 kis doboz tejföl
1 kisebb vöröshagyma, apróra
só

Jól összekevertem, újhagymával, hónapos retekkel ettük.



Kenyér... dagasztás nélkül... bögrés
2 bögre finomliszt    /1 bögre 3 dl/
1    "      napraforgómagos kenyérliszt
1 tasak porélesztő
1 ek. só
1 maréknyi piritott tökmag
csak annyi hideg víz, amitől épp összeáll, galuskatésztától kicsit sűrűbb kell legyen !
12-18 órát letakarva pihentetni kell, majd lisztezett és búzadarával meghintett jénaiba borítom, van egy erre a célra való vastagfalú kerek jénaim, vízzel megspriccelem a kenyér tetejét, be is vágom éles késsel kétszer vékonyan, majd a hideg sütőbe teszem be lefedve és bekapcsolom 220-240 fokra, így sütöm 30-40 percig, majd fedő nélkül, amit nagyon óvatosan kell levenni, mert tűzforró, így sül még 20-30 percet, már alacsonyabb hőfokon 170-180 fokon, míg csodás aranybarna színe nem lesz.
Amikor már szép pirosas a teteje, akkor kész. Kivéve a sütőből, ha megkocogtatjuk az alját, kongó hangot kell adnia.

Általában este keverem be a tésztát és reggelig áll a meleg konyhában az asztalon letakarva.
Amikor másnap délelőtt már van időm a sütésére, nagyon lisztezett deszkára kiborítom a masszát és a négy sarkát szintén lisztes kézzel középre hajtogatom, majd felemelem és a hajtogatással lefelé, a szintén lisztezett és búzadarával meghintett jénaiba vagy fémlábasba belehelyezem.
A kenyér tetejét mindig megspriccelem vízzel és meghintem búzadarával, de lehet magokkal is vagy korpával, kinek mi tetszik és mehet a sütőbe lefedve, ha letelik az első 30-40 perc sütési idő a fedőt le kell venni róla, alacsonyabbra venni a hőfokot és jön még a második 30 perc sülés, pirulás, szikkadás, ropogóssá válás.

Lehet vaslábasban is sütni, pontosabban fémlábasban, nekem van olyanom, már abban is sült kenyerem és az is csodás lett. Vékony jénaival senki ne próbálkozzon, mert elpattanhat.
A kenyerem mögött látható az az ősrégi vastagfalú jénai tál, amiben tudom még sütni, nos ez a Dédimamáé volt valamikor, tőle örököltem meg, például kenyérsütésre is tökéletes.

Csodálatosan finom, ízletes, a tejfölös túróval és a zöldségekkel igazi tavaszias hangulatú, ízű étek.
Nagyon ajánlom.

Falatka 6 hónapos

Falatka most márciusban már 6 hónapos, ugye milyen kackiás, jó kiállású, mokány kis kutyuska lett???





Már póráz nélkül visszük ki a kertbe, szerencsére nagy kert van, ennek a falat kis kutyának valóságos birodalom, amit naponta többször be kell cserkészni, jelölni.
Az erre járó kóbor, vagy szomszéd macskák, tudják csak meg ki lakik itt.





Csináltattunk a piros nyakörvére egy szintén piros, nagyon csinos, szívecskés medált, hátoldalán a telefonszámunkkal, biztos ami biztos, bár remélem soha nem lesz rá szükség.
Csip is van benne, de végem lenne azonnal, ha elveszne, úgy vigyázunk rá, mint a szemünk fényére.
Mert az is.
A legszebb, legokosabb, legtündéribb kiskutya.
Cseppet sem vagyok elfogult.

Imád labda után futni, szájában visszahozza, fáradhatatlan, közben figyel minden mozgásra, zörrenésre, a szomszéd kakasának kukorékolására.

Most, hogy jön a jó idő, megyünk iskolába, ismerkedjen meg más kutyákkal is, meg tanulnia kell még, hogy stabilan visszajöjjön a hívó szóra, mert az nem mindig sikeredik, néha önfejűsködik a szentem, rettenthetetlen oroszlánszívű, nagy lélek lakozik ebben a falatka testben.

Imád szaladni, rohanni, nagyon nagy mozgásigényű, naponta 4-5 alkalommal is igyekszünk jól lefárasztani őkelmét.

Szemünk fénye Falatka, a kistestű "turmix kategória" fajtastandard  győztese.
Imádjuk!!!!!nekünk ő a legszebb, a legokosabb kutyuska :-)

DNK fehér kenyerem

Nagyon büszke vagyok magamra, nem azért mintha tökéletes kenyeret sütöttem volna, még sokat kell finomítanom a technikán, de állagra is, ízre is nagyon jól sikerült. Mindent úgy csináltam, ahogy Duende javasolta, meg is lett az eredménye, de annyira függ a sütőtől a végeredmény, nekem például 50 perc alatt megsült, holott minél tovább annál jobb.
Az is lehet hogy túl vastag a jénai amiben sütöm, ez még a legeslegelsők közül való darab, amit behoztak anno az országba, 24 cm átmérőjű és 7 mm vastag, valahogy átvészelte az évtizedeket - Dédimamáé volt, nem tört össze, megörököltem.
Gondoltam kenyérsütésre tökéletesen alkalmas lesz, jó is, de lehet a vékonyabbak jobbak lennének, szóval ezeket mind ki kell próbálnom még. Biztosan ki fogom, mert a családom úgy vetette rá magát a friss kenyérre, mint akik még életükben nem ettek ilyet, annyira ízlett nekik, hogy a hétvégén már be is szereztem egy csomó lisztet, meg a többit és beindul a kenyér projekt.
Még egy lényeges dolog, semmi extra hozzávaló nem kellett, csak liszt, víz, élesztő és só.
Kemény, ropogós lett a héjja és ruganyos, likacsos a belseje, szóval ezt a kenyeret rágni kellett, ez nem mállott szét a szájban, és finom igazi kenyérillat lengedezett a házban.
És vajjal, ahogy az szétolvadt a még meleg kenyérszeleten.....hmmmm
Szóval eleinte ezt az egyszerűt szeretném tökélyre fejleszteni, azután majd megkezdem a variálásokat, ízesítéseket.

3 bögre  /1 bögre: 3 dl /  finomliszt
1/2 tasak porélesztő
1 ek. só
és annyi hideg víz, amitől épp csak összeáll, a nokedlitészta állagtól talán egy picit keményebb, sűrűbb, szóval  vizes, locskos ne legyen, ugyanis a 12 órás kelésben még lágyulni fog.
Egy nagyobb tálban érdemes összeállítani és lefedve félretenni melegebb, huzatmentes helyre.
Én mindig este állítom össze, mert így másnap valamikor a délelőtt folyamán megsütöm. Nem baj, ha tovább kel mint 12 óra, akár a 18 óra sem sok. Amiatt nem kell idegeskedni, mert közbejött valami és csak később lehet a kenyérrel foglalkozni, a massza szépen elvan a tálban, a képeken látható kenyér tésztája 18 órás pihentetés után lett megsütve.




A képen látható bruschettát - sült paprikás, fűszeres ízesítésűt direkt a kenyérhez vettem, együtt isteni finom.
Az Aldiban lehet most mindenféle olasz cuccot kapni, többek között ezt a bruschettát is.

Amikor letelt az idő, ill. ráértem a sütésre, akkor egy lisztezett deszkára kiborítottam, mindenhol vastagon liszteztem majd a szétterült masszát először félbe, a két sarkánál fogva, majd azt is félbe azaz így kocka alakúra egymásra hajtottam. A jénait beliszteztem, egy kis búzadarát is / vagy korpát lehet még/  szórtam bele és a hajtogatással lefele beleborítottam a sütőtálba, tetejét is meghintettem egy maroknyi búzadarával.
Letakartam és még 30 percet pihentettem, ezalatt begyújtottam a sütőt és mivel nálam gázsütőről van szó,
7-es fokozatra állítottam, mert nagyon forrónak kell lennie.
Lehet úgy is, hogy a hideg sütőbe teszem jénaistól és begyújtom, majd amíg melegszik a sütő, addig is kel a tészta, amikor meg már forró, akkor sül.




Amikor letelt a 30 perc, betettem az irgalamatlanul forró sütőbe lefedve és 30 percig így sütöttem, amikor ez az idő letelt, levettem a fedőt és visszavettem a hőmérsékletet 5-ös fokozatra, így hagytam pirosodni, száradozni, sülni, nálam még 20 perc kellett és kész volt.
Kivettem és hagytam teljesen kihűlni, csak akkor borítottam ki a jénaiból.
Olyan izgatott voltam a felvágásnál, mi van ha a belseje nem sült meg, de hamar megnyugodtam, amikor megláttam a szép lyukacsos belsejét, természetesen rögtön megkóstoltam vajjal, végre nem volt sótlan, hihetetlenül ízletes, ruganyos bélzet, ropogós héj jellemzi, szóval igazi kenyeret sikerült megsütnöm.
Azóta sem tudok betelni vele, ma már állítom össze megint a holnapra valót, és ez most így fog menni egy darabig.
Az érdekes az, hogy soha nem voltam egy nagy kenyérevő, főtt ételhez szinte soha nem ettem, még akkor sem, ha kellett volna, vagy mert szoktak, például gulyáshoz stb. Soha ne mondd, hogy soha!!!!
Most állandóan töröm a héjját, rágom, vágok egy szeletet, kenem vajjal vagy bruschettával, vagy lekvárral, annyira finom, állandóan enném.

Szóval ezért vagyok büszke magamra, hogy elő tudtam állítani, és ilyen finomat, a család kenyerét.
Nagy sikerélmény.

Füstölthúsos, húsgombócos, kerekrépafőzelék

Emberek, háziasszonyok,  aki Zalában jár ősztől tavaszig, az feltétlenül menjen el a zalaegerszegi városi piacra és vegyen a savanyított kerekrépából és főzze úgy meg mint a töltöttkáposztát, egy csoda finomságban lesz része. Duende a blogján, a zala ízei fejezetben nem véletlenül ismerteti ország-világgal ezt az egyszerű és mégis  különleges zöldségféléből készült ételt, nagyon finom, kellemes ízű, aromájú.
Nagyon nagy kár, hogy sehol másutt nem ismerik, nem kapható, nem készítik, nem is értem miért.
Örülök, hogy kipróbálhattam.

1 db füstölt oldalas, a csontok mentén csíkokra szeltem
45 db babérlevél
1 tk.egész köménymag
1 tk. egész bors
1 fej vöröshagyma, kockázva

1 kg darálthús
1 fej vöröshagyma, nagyon apróra felkozkázva
3-4 gerezd fokhagyma, szintén apróra
só, őrölt bors, pirospaprika
1 tojás
15 dkg árpagyöngy /gersli/
1,5 dl hideg víz

2 kg savanyított kerekrépa / én nem csavartam ki a levétől, szeretem, ha savanykás az étel/

liszt, olaj, pirospaprika a rántáshoz

A füstölt húst odatettem bő hideg vízben, felforraltam, főztem 20 percig majd leöntöttem a levet róla. Újra feltöltöttem hideg vízzel és újra felforraltam, ekkor már hozzátettem a fűszereket, vöröshagymát és majdnem puhára főztem, ez kb. 1 óra.
Amíg főtt a hús, elkészítettem a tölteléket, a  hozzávalókat összedolgoztam a vízzel együtt, majd hagytam állni, hogy a gersli jól meg tudja szívni magát, ezáltal könnyebben puhul majd.
Tudnunk kell, hogy a gerslinek több főzési idő kell, mint a rizsnek, de szerintem annyival finomabb, táplálóbb  is.
Amikor a füstölthús már majdnem puha hozzátettem a répát és további egy órát főztem, majd a darálthúsos töltelékből vizes kézzel gombócokat formáztam és a répás lébe csúsztattam. Ezzel már 20-30 perc főzés elég, a gombócok ennyi idő alatt megfőnek.
Pirospaprikás rántást készítettem, és besűrítettem az egészet. Még öt percig főztem, hogy a rántás nyers íze eltűnjön és kész volt.
Jó sok tejföllel és puha friss kenyérrel ettük, nem mondom meg hány tányérral, de sokkal.
Hasonlatos a töltöttkáposztához valóban, de nincs utána az a puffadt érzés, valahogy könnyebben emészthető mint a káposzta, bár én a töltöttkápit is imádom, de tény, hogy az nehezebb étel.

Utána, kis idő elteltével, már csak 1-2 darab könnyű kis almáspitét kíván az ember és elégedett a világgal.

Dagasztás nélküli kenyér

A recept természetesen Duendétől van.
Mérce: 2,5 dl bögre

3 bögre finomliszt
3 ek. tökmagliszt
1 tk. búzasikér
3 ek. zabkorpa
1 marék tökmag /kellett volna, azt hittem van is, de tévedtem, nem volt itthon/
1 tk. kömény
3,75 dl langyos víz
1 tk. méz
1 tk. élesztőpor
1 ek. só /de elfelejtettem a nagy izgalomban, teljesen sótlan lett a kenyér/



Az összes hozzávalót egy nagy tálba mértem. A langyos vízbe kevertem a mézet és az élesztőport valamint a sót is ide kellett volna, majd beleöntöttem a tálba és nagyjából elkevertem. Letakarva pihentetni kell min.12 órát, de lehet kicsit több is. Az csak jót tesz a kenyér állagának.
Én este 1/2 10 tájban kavartam be tegnap és ma délelőtt 11 óra után álltam neki a formázásnak.

Először kerek alakút akartam és jénaiban sütve, de menet közben gondoltam, ki kellene próbálni  bagettszerűen, hosszúkásra hagyva, de a végeredményből kiindulva, be kell szerezni bagettsütő formát, mert egyébként a legnagyobb igyekezet mellett is szétterül és laposkás lesz.
Szóval jól beliszteztem körben az egész tésztát majd kettőbe vettem, tiszta konyharuhára szórtam zabkorpát, majd arra borítottam a hosszúkásra alakított tésztát és a tetejét is bőven megszórtam a korpával.
A másik rudacskával ugyanígy jártam el. Két külön konyharuhára raktam, hogy ne érjenek össze.
1,5 órát hagytam pihenni, kelni, ezalatt beforrósítottam a sütőt és odakészítettem egy kislábosban vizet, hogy majd jó gőz legyen a süléshez.
Amikor letelt a pihenőidő, a konyharuháról a tepsire borítottam a rudakat egymás mellé és mentek sülni.
10 percig nagyon forrón, a gázsütő 7-es fokozatán sütöttem, majd visszavettem 5-ösre és még 20 percig sült, akkorra a kérge kopogott, gondoltam most már biztosan jó. Tökéletes lett a bélzete, a színe a tökmagliszttől ilyen sápadtabbnak tűnő, zöldes és az ízében is szerepet játszik, persze teljesen sótlan lett, de a köménymag íze viszont jól kiérződött, jó lett volna a tökmag is benne.
Legközelebb kerekre sütöm.

Ajándékot kaptam !!!

Nagy öröm ért Duende jóvoltából, aki a Szellem a fazékban blog szerzője, aki vette a fáradtságot és volt oly kedves, hogy beszerezte nekem a szezon szinte utolsó adag savanyított kerekrépáját, hogy megkóstolhassam és kipróbálhassam a belőle főzött füstölthúsos, húsgombócos, töltöttkáposztaszerű egytálételt, amit a blogján már megcsodáltam a zala ízei címszó alatt, valamint olvashatom, erről az ország konyháinak nagy részén ismeretlen zöldségről írott könyvet, Imrei Ferenc tolmácsolásában. Persze a zalai konyhákban, valamint a mezőgazdaságban ez a kerekrépa nem ismeretlen, kár hogy csak ott, mint ahogy a könyvből ezt megtudtam,  nagyon egészséges, tápláló, gazdag ízvilágú, de könnyebben emészthető például a káposztánál. Érzékeny gyomrúak, epebajosok esetében ez nem mindegy. Nyersen megkóstolva enyhén retekre emlékeztető, annak csípőssége nélkül, az íze. Kellemesen savanykás, kilószám lehetne enni így is.
A csomagban volt még tökmagliszt, amiről soha nem is hallottam, hogy létezik, kicsiny ország vagyunk és milyen érdekes, hogy egyik megyénkben ilyen finomságok vannak, persze lehet, hogy ez köztudomású csak én vagyok tudatlan a témában, valamint házi készítésű szilvalekvár, és levendula méz, ami számomra szintén különleges ínyencség.
Duende nagyon köszönöm ezeket a finomságokat és annyira örülök, hogy a következő napokban a blogomon láthatóak lesznek a belőlük készült különleges ételek.

Fűszeres csirkemell zalai hagymasalátával és kínai kel salátával

A mai ebéd terve csak a csirkemell és a kínai kel saláta volt, de amikor megláttam Duende blogján a  hagymasalátát úgy éreztem, hogy még ma ennem kell ilyet, ugyanis a tökmagolajtól valami olyan csodálatos aromája van mindennek, amire csak rákerül, hogy ellenállhatatlan.
Ráadásul jó sokat készítettem, holnap zsíroskenyérhez vagy szalonnához fogjuk a maradékot megenni. Szerencse, hogy napokig nem kell sehová mennünk, hozzánk sem jön senki, képzelem milyen hagymaillatunk van, még jó, hogy egymáson nem érezzük.
De ez érdekel a legkevésbé. Mert nagyon finom.
Egy csirkemellfilét felkockáztam, jól befűszereztem gyros fűszerkeverékkel és kevés forró olajon ressre sütöttem

Zalai hagymasaláta - avagy hagymatobzódás
ilyenkor tél végén ez tanácsos is

4 db vöröshagyma vagy lila hagyma, félkarikára metélve
1 póré felkarikázva
2 szál újhagyma, zöldjével együtt felaprítva

Öntet:
2-3 ek.citromlé
2 tk.méz
1 tk.só
2 ek.tökmagolaj

Miután az öntet hozzávalóit jól összekevertem, rálocsoltam a hagymákra.
Félretettem állni, min. félóra tanácsos is, hogy az ízek összeérjenek.
Attól, hogy zöld színű nem kell megijedni, a tökmagolajnak van csodaszép sötétzöld színe, és megfogja a hagymát, de az aromája...hmmm....




Kínai kel kéksajt mártásban

2 db kínai kel, kisméretű, kis darabokra aprítva

Öntet:
4 dl tejszín
15 dkg kéksajt
4-5 gerezd fokhagyma, áttörve
bors

Itt is az öntet hozzávalóit turmixban összepépesítettem, sózni nem kell, mert a sajt sós, viszont borsozni igen.
A kelt egy nagy tálba aprítottam és ráöntöttem a sajtos dresszinget.
Itt is félre kell tenni állni, legalább félórára, utána viszont frenetikus bármilyen sülthöz.

Forrás: Vacsoracsata, Csapó Gábor  vizilabdázó készítette