Kenyérsütés nagyon gyorsan... jó recept

... sem dagasztva, sem kelesztve... csak kavarva !!!

Tegnap délután térülök, fordulok, agyamban kattogott mit is kéne vacsorázni, amikor a konyhában pillantásom a kenyeres dobozra tévedt és döbbentem látom, hogy üresen kong...
Jó, semmi probléma, nekem mindig van itthon kenyér, lefagyasztva, mert vásárláskor frissen mennyiségileg is többet veszek eleve, sőt többfélét is, mindig van itthon fehér, barna, lipóti, meg toastkenyér, de újabban ropogós bagetteket is veszek rúdszámra és az is megy a fagyasztóba.
Egy fiók direkt erre van rendszeresítve, sőt olykor több fiók is.
Amikor szükséges kiveszem ami kell, hagyom kiengedni magától /semmi gyorsító program pl. mikró szóba sem jöhet/,  esetleg a sütőben 1-2 perc, előre feldurrantott 200 fokon, és olyan friss ropogós lesz, mint újkorában.

Nálunk a családban volt és van is, pár továbböröklődő alapvetés, mint például:
... kenyérnek
... zsírnak
... tojásnak
... szalonnának
... hagymának
... fokhagymának
... krumplinak    mindig kell lennie itthon, ha ég a földdel összeér akkor is, és akkor történhet bármi, enni mindig tudunk valamit. 
Ez volt Édesapám mottója, és bizony viszem tovább én is :-)

És tényleg, ezek mindig vannak itthon, amikor látom, hogy már csak egy kevéske adag van valamelyikből, már indulok is a spájzoló körútra.

 

... na de, most nem vettem ki kenyeret a fagyasztóból, pedig lett volna ideje vacsoráig felélednie, hanem, mivel láttam a neten egy receptet, egy nagyon gyors kenyeret 1,5 óra alatt... hmmm
recept innen ... gondoltam ezt most összedobom... íme:

Gyors  Kenyér
3,5 dl meleg víz
1 tasak szárított élesztőpor
35 dkg kenyérliszt, de jó a finomliszt is, vagy kinek mi van otthon... tönköly, graham... stb.
/itt az eredeti receptnél 30 dkg liszt szerepel és hozzá még 2,5 dkg korpa vagy 5 dkg zabpehely, na mivel nekem egyik sem volt itthon, nemes egyszerűséggel maradt a liszt/
1 ek. só :  emelni kell 1,5 ek.-ra az adagot
1 tk. cukor
1-2 ek. olaj

magok, de ezek nem fontosak, nálam tökmag és szezám volt itthon

A melegvízben elkevertem az élesztőport, egy tálba belemértem mindent, hozzáöntöttem az élesztős vizet és fakanállal elkavartam, a nokedliállagtól kicsit sűrűbb tésztát kaptam, amit egy szilikonos téglaformába átkotortam, elegyengettem, tetejét megszórtam az itthon lévő magokkal, majd betettem a hideg sütőbe, amit 150 fokra kapcsoltam az első 20 percre, hogy tudjon kelni, majd felnyomtam 200 fokra és így még sült kb. 25 percet, de főleg a színére figyeltem, amikor jó sültnek tűnt, kivettem és megkocogtattam a felszínét, amikor hallottam, hogy kong, na akkor tudtam, hogy tutira megsült.
A héja igazi piros ropogós, a bélzete finom, selymes puha, lehetett kenni rá a vajat.

Nem állítom, hogy ez egy Limara féle kenyérnek akár a nyomába is érne, dehogy, semmiképp, egy napon nem lehet említeni Limara kenyereivel.

De... de, amikor hirtelen és gyorsan kell ezért-azért, valamiért, egy kis friss kenyérke, na annak megfelel, még másnap reggel is jó volt reggelihez.
Kicsit sótlan lett, tehát emelni kell a sót benne, de különben egy rossz szavam sincs rá.

kakasos nyalóka.... megint

... mondtam már, hogy kakasos nyalókafüggő vagyok? nem? nahát akkor elárulom, hogy igen...
ne kérdezzétek mit szeretek rajta, mert nincs rá jó válaszom, csak....

... a család persze veszekszik velem, hogy állítólag rosszabb vagyok, mint egy gyerek stb. stb.
szerencsére itt a tónál annyi rendezvény van, kitelepült árusokkal, akik mindenféle finomság mellett többek között ezt is árulnak, így mindig lehet szerezni, venni, kapni...
mert mindennek ellenére azért meglepnek vele, hol az egyik gyerekem hoz pécsi kirándulásáról, hol fő-fő veszekedős másik családtagom mégiscsak vásárol jártában-keltében itt-ott, hol a környező falvakban búcsúkon megforduló barátok lepnek meg vele...
hát így megy ez olykor nálam....

... ma egyet elkoptattam a háromból...

Kolozsvári rakott káposzta... azaz ... Erdélyi rakott káposzta...

Nagyon jó étel, finom, laktató egytál, ebben a kicsit hűvösebb, esős időben egyenesen kitűnő...
... már több blogon is láttam, más is így gondolja...

Az én készítési módomról a  Részletes receptleírás  itt  található

Almaszósz, tepsiben ropogósra sütött fűszeres krumplival...

... a tegnapi emberes menüsor után itt van amit ígértem, a könnyedebb ebéd mára...
ugyanis kezd beérni az alma a kertben, és annyira szeretem az almaszószt, magában is, na szedtem is 8 db-ot egyenesen a fáról,  ilyen harsogóan friss almát, amit egyenesen a fáról szed az ember...

Almaszósz... ropogósra sütött fűszeres krumplival

8 db alma
cukor ízlés szerint, én édesen szeretem
csipet só
1-2 tk. mézes fűszerkeverék  vagy  1 tk. szegfűszeg és 1 tk. fahéj
2 db vaníliarúd
2 tasak dr.oetker tejszín pudingpor  vagy  1-2 ek. étkezési keményítő
/az, hogy 1 tasak vagy 2 tasak pudingpor, 1 ek. keményítő vagy 2 ek, az mindig a gyümölcs mennyiségétől függ, nyilván, ha sok a gyümölcs akkor duplázni kell a sűrítőt is, ha szósz állagot szeretnénk elérni, különben leves lesz, no az sem rossz/

A meghámozott, kimagvalt almákat vékony szeletkékre vágtam, majd annyi vízben amennyi épp ellepi odatettem főni, hozzáadtam a cukrot, a fűszereket, a csipet sót, a vanília kikapart magjait és a héjakat is majd olyan roppanósan puhára főztem csak.
Közben kikevertem a 2 tasak tejszín pudingport kevés hidegvízzel csomómentesre és besűrítettem vele a hatalmas lábas almaszószt.
Van, hogy csorgatok hozzá tejszínt is bőven, attól még krémesebb lesz az egész.
Most csak így a maga natúr színében készült.
Én nagyon szeretem, forrón, langyosan, már kihűlve, jégbehűtve mindenhogyan, levesnek is.
Minden gyümölccsel elkészítem általában, vagy levesnek vagy szósznak, a meggyszósz a másik nagy kedvenc, és az egresmártás főtt húsokhoz, de sültekhez is kiváló, aztán jöhet a birs, a körte, az őszibarack, a szilva, sőt ananásszal is kipróbáltam már. Télen aszalt gyümölcsökkel is.
Egyik jobb, mint a másik, és ez aztán gyomorkímélő könnyű étel a javából.

Krumpli... tepsiben ropogósra sült fűszeres  meg így készül nálam

1 kg krumpli
vaj, olaj,
só, bors, snidling apróra vágva
sültkrumpli fűszerkeverék

A krumplikat kellő mosás után, héjastól odateszem 10-15 percre forrásban lévő sós vízbe, majd leszűröm, megpucolom, tetszőleges formára darabolom és vajazott-olajozott tepsibe szórom, meghintem bőven a felsorolt fűszerekkel, kézzel jól összeforgatom, még locsolok rá olajat és darabolok rá vajat, 220 fokos sütőben addig sütöm amíg jó pirosasra, aranybarnára sül.
Lehet hozzá jó sok vöröshagymát is karikázni.
Nagyon finom köret, bármihez, húsokhoz, édes szószokhoz, csak úgy magában egy nagy tál salátával, vagy vajon párolt zöldségkeverék mellé csodafinom.

Fűszeres sült tarjaszeletek... kelkáposztakörettel... kakastaréjjal...

Megünnepeltük kettesben, hogy túléltük a festést, meg a velejáró rumlit és újra rend, tisztaság van a házban.
Cicukáim is megnyugodhattak a teljes zavarodottság után, végre megint mindenki a megszokott helyén ejtőzhet, Falattal együtt.
Ma már Csini és Szafti boldogan birkózott és kergetőzött, úgy ahogy minden nap megszokták.

Na lássuk a finom ebédünket, igazság szerint esős, hűvös időre készültem, ahhoz képest - hála az égnek - itt eddig még egy csepp eső nem esett, igaz ma már a nap sem süt - nem úgy mint tegnap, amikor is képeken megörökítettem - viszont kellemes meleg van.
Nem mondom, hogy könnyű ebédünk volt, de nagyon jól esett ez a kimondottan testes, hogynemondjam férfias menüsor, no meg utána egy jó pohár hideg sör.
Finom volt.
Holnap majd egy könnyedebb finomsággal jövök.
Egy nagy-nagy kedvencemmel.

Ma ezek készültek:

Húsleves kacsanyakkal, csirkeaprólékkal

Fokhagymás, köményes ropogósra sült tarjaszeletek...

... és köretnek... Kelkáposztacsíkok fokhagymásan, köményesen... kakastaréjjal...

itt még minden nyersen... sütés előtt...

A húst felszeltem, de a szeleteket nem vágtam végig, a szeletek közé tettem rengeteg fokhagymalapkát, megszórtam köménnyel, sóval, borssal és zsírt kanalaztam rá, így ment a sütőbe 180 fokra, majd egy idő múltán amikor puhára párolódott, na akkor vágtam tényleges szeletekre, majd jó ropogós pirosra sütöttem, 200 fokon.

Fólia alatt pihent amíg a köret is elkészült.

A kelkáposzta fejet, jó közepes nagyságú volt, megfelelő tisztítás után bő kétujjnyira felszeleteltem, tepsiben egymás mellé fektettem, meghintettem sóval, borssal, egész köménnyel, meg jó sok fokhagymalapkával, öntöttem alá fél dl vizet, majd minden szeletre egy-egy szalonnaszeletet helyeztem, amit előtte a bőréig bevágtam. A kisülő szalonnazsíron sült és párolódott a kelkáposzta.

Együtt a ropogósra sült kakastaréjjal nem mondom, hogy egy kímélő étel, de hogy nagyon finom azt garantálom.

Megjegyzem ez önálló fogásnak is tökéletes, már készítettem így is, csak akkor bőven tejfölözve ettük.

Fejeskáposztával ugyanez, ugyanígy készítve szintén csúcsfinom, köretként is, meg egytálként is.

Azoknak feltétlenül és kihagyhatatlanul, akik káposzta/kelkáposzta rajongók, mint ahogy mi azok vagyunk.

Az utolsó nyárias nap volt ma... ???

...remélem nem, de holnaptól újra esőt mondanak, méghozzá jelentős mennyiséget... mintha nem esett volna már bőven elég...
...végre túl vagyunk a festésen, a nagytakarításon, isteni volt ma üldögélni a kertben, szikrázó napsütés volt és meleg, nem tudtam megállni, hogy ne készítsek pár képet a nyárvégi kertről, bár már kezdenek mutatkozni az ősz jelei is...
...mindenki élvezte, még édes kis kedvenceim is... Rozsi cica, Falatka és Cili cicuka is...
...nem beszélve rólam....

Tejfölös fánk... valami szuper tészta...

Kedvezni akarok a festőbrigádomnak - a férjemnek és a gyerekeimnek - igyekszem nagyon finomakat sütni-főzni, lehetőleg a kedvenceiket, hogy jobb kedvvel fejezzék be az utolsó helyiséget is, a nappalit, és akkor végre vége ennek a cirkusznak.
Ami a rumlit, festést, takarítást illeti én már nem vagyok se élő, se holt, teljesen kimerültem, ma kész lesz a festés végre, de a nagytakarítás az még legalább két hét, mert mindent kimosni, elrakni, kicsit át is rendeztünk ezt-azt, pár dolgot ki is dobok, szóval ilyenkor tabula rasa-t csinál az ember, de alig várom, hogy minden meglegyen és igazán kipihenjük magunkat.
Gyönyörű szép, tiszta és friss lett minden, olyan újillatú.
Na persze még jön a nagytakarítás és akkor készen vagyunk.
Alig várom már.



Ezt a fánkot  Takarékos Évinél láttam, tetszett, hogy egyszerű és gyors, imádjuk a fánkokat, mindenfélét és minden mennyiségben, Évi adagjához képest rögtön dupla mennyiséggel indítottam és tényleg nagyon gyorsan készen lett a hatalmas adag.
Életem eddigi legjobb, ha nem "A legjobb" fánkja, könnyű foszlós a tészta, csak úgy eteti magát.
Degeszre is ettük magunkat.

Rengeteg lett, beugrott egy barátunk, akit szintén megkínáltunk a friss meleg fánkból és még a párjának is küldtem egy tállal, mert tudom, hogy ő is szereti.

Na szóval egy szó mint száz, ez a recept marad a fő fánkreceptem, így döntöttem, valami csodafinom, nem beszélve, hogy semmi faxni nincs vele, tényleg egyszerű és nagyon gyors.

Tejfölös fánk... nagy adag ! 
2 ek. olaj
4 tojássárgája
1 dl tej
0,5 liter tejföl !!! igen, fél liter !!!
3 ek. cukor
vaníliás cukor
csipet só
1 citrom reszelt héja
60 dkg liszt
1 tasak élesztőpor

5 dkg puha vaj  10 perc elteltével hozzáadni a dagasztás közben

1 marék mazsola /opcionális/ ugyan most nem volt benne de legközelebb teszek hozzá

Tejfölös fánk... kis adag !
/csakhogy így is meglegyen, van, hogy elég a kevesebb/
1 ek. olaj
2 tojássárgája
0,5 dl tej
2,5 dl tejföl
2 ek cukor
vaníliás cukor
csipet só
1 citrom reszelt héja
30 dkg liszt
1 tasak porélesztő

3 dkg puha vaj  10 perc elteltével hozzáadva a dagasztás közben
mazsola

A hozzávalókat a fenti sorrend szerint beraktam a kenyérgépbe, ami szépen megdagasztotta és megkelesztette nekem az egészet.

Ha nincs gépe valakinek akkor így készítse: egy nagy tálba az összes szárazat: azaz beleszitálni a lisztet. az élesztőport, a cukrokat, citromhéjat, csipet sót, mazsolát, majd egy másik tálba a nedves hozzávalókat: azaz a tejfölt, a tejet, a tojássárgákat, és az olajat, jól összekeverni, majd a szárazakhoz önteni, jól összegyúrni, majd addig dagasztani míg elválik a kéztől és a táltól és szép sima hólyagos lesz a tészta, dagasztás közben hozzáadni a puha vajat. Innentől ua. mint a géppel.
Ez nagyon kemény munka, ezért ajánlom mindenkinek, hogy inkább vegyen egy kenyérgépet, nagyon megéri az árát, már egész olcsón is lehet kapni, és ezzel megkíméli az egész karját, vállát, kézfejét ettől. Tudom, hogy mit beszélek, mert nagyon sok kelt tésztát gyúrtam-dagasztottam be puszta kézzel és tudom, mennyire fájt a végére mindenem.
Amikor kész a dagasztás, letakarva hagyjuk a duplájára kelni.

Amikor megkelt, akár géppel, akár kézzel történt, kiborítom a bőven lisztezett deszkára - óvatosan, mivel nagyon gyenge, nagyon lágy és puha a tészta - én nem kinyújtottam, hanem csak óvatosan széthúzogattam minden irányban  és szerettem volna kis fánkokat, ezért nem is a fánkszaggatóval hanem a legnagyobb pogácsa szaggatóval vágtam ki a kis kerek formákat, mindegyiknek a közepébe az ujjammal fúrtam lyukat, ez látszik is, mert nem szabályos, csak ahogy esett éppen.
Amikor az összes ki lett szaggatva letakartam megint és hagytam kelni  kb. 20 percig, lehet, hogy tovább is, mert közben olvastam és annyira jólesett a pihenés, az üldögélés, hogy elfelejtkeztem az időről.
Olajat forrósítottam és szépen sorban kisütöttem mindet, úgy, hogy a fánkok először a tetejükkel lefelé kerültek be az olajba.
Egyszer sem tettem fedőt a serpenyőre, a fánkok mindkét oldala szabadon, fedetlenül sült pirosra, viszont a forró olajban a duplájukra nőttek sülés közben.
Érdekes, hogy ugyan kisebb formára lettek kiszaggatva de mégis nagyon nagyra sültek mire készen lettek.
Hiába szerettem volna kisebb alakú fánkokat, akkorák, sőt nagyobbak lettek mint a hagyományos szalagos fánk, viszont habkönnyűek, foszlósak, nagyon finomak.
Rengeteg különféle lekvárral ettük, mert kipakoltam a hűtőből az ott lévő összes bontott lekváros üveget, hogy végre fogyjon, hát volt ott barack, som, meggy, fekete cseresznye, fügelekvár.
Ezek foglalják el a legtöbb helyet a hűtőben, a reggeli vajaskenyérre kenegetés miatt.

Mindenkinek szívből ajánlom ezt a fánktésztát, tökéletes és nagyon finom.
Köszi Évi a receptet.