a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 11 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 7 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 8 éves

Keresés ebben a blogban

2012. április 21., szombat

Tojásos Gyuri és a hétvégi tojásreggelik története








Szeretjük a tojást minden formájában most már, de csak hétvégén reggelizünk valamilyen tojásos ételt. Gyermekkoromban sokszor kaptunk cukros tojást, azaz a tojássárgáját Anyám vagy a Mama kikeverte cukorral jó habosra fehéredésig, és azt, mint csemegét etették meg velünk. Finom is volt, szerettük.
Budapesten házhoz jött "Tojásos Gyuri", szombatonként hozta a tálca friss házi tojást, és szinte mindig volt közte pár darab, ami meg volt repedve és amit tanácsos rögtön elhasználni.
Ráadásul szokott maradni az előző hetiből is még pár darab, na azokkal együtt dőzsöltünk a tojásvariációkban.
Szegény Tojásos Gyurit csak mi hívjuk így, ha tudomása lett volna róla, lehet soha nem hozott volna nekünk nemhogy tálcával, de egy darabot sem, igazából fogalmunk sincs hogy hívták, egy régi-régi, ma már humoros emlék miatt lett így elnevezve...





... "Lehettem tízegynehány éves, amikor egy valamikori szomszédunk ismerőse, akik valahol Pest környékén egy családi házban éltek, sok-sok tyúkokat tartottak, azok meg rogyásig tojtak és így a jóbarátaikat, meg azoknak a jó ismerőseit ellátták tojással. Kedvező áron.
Na ő volt Tojásos Gyuri, aki körbejárta a várost és minden címre kiszállított.
Gyurinak Gyuri volt, tojásosnak persze mi neveztük el.
Mindig mikor megjött és amíg Anyám pakolta, számolta a tojásokat, kérdezgetett minket szoktunk-e énekelni, persze hogy, az énekórákon, meg az iskolai kórusban is, feleltük a húgommal. No akkor minden nap igyunk meg egy darab nyers tojást, mondta és szebb lesz a hangunk, meg egészségesebbek is leszünk.
Hallottam én, hogy az operaénekesek így tartják karban a hangszálaikat, torkukat, na de hogy én nyers tojást egyek, még a gondolat is elborzasztott.
Ahányszor csak jött hozzánk a tojásaival, mindig noszogatott, hogy rajta, mire várunk, csak nem félünk egy tojástól, minden héttel egyre bátrabbak lettünk, egyre inkább úgy gondoltuk, hogy mi az nekünk, bedobjuk és kész.
Na egyszer aztán nekigyürkőztünk, felütöttünk egy-egy tojást, egy-egy csészébe, nézegettük, szagolgattuk, majd a nagy biztatására hátradobtuk a torkunkba, mint egy stampedli jóféle pálinkát.
Igen ám, de a nyúlós fehérje odatapadt a szájpadlásomra, lezárta az egész torkomat, se föl, se le, se levegő, se semmi. A sárgája meg kitöltötte az egész számat.
Szemeim kidülledtek, a gyomrom abban a minutában felugrott a torkomba és farkasszemet nézett a tojással.
Na gondoltam csak én lehetek ekkora hülye, hogy ebbe belementem, szégyenszemre itt mindenki előtt fogom telehányni a falikutat, régi típusú, többemeletes gangos házban laktunk, ahol a konyhában szép míves kidolgozású hidegvizes falikút volt.
Ez úgy fél másodperc alatt futott végig az agyamon, miközben a fulladás szélén voltam, vagy nyelek vagy megfulladok, vagy hányok, mindezt egyszerre. A víz is kiütött a homlokomon.
Ma sem tudom, hogy sikerült nyelnem, de lenyeltem, olyan mérhetetlen rosszulléttől kínozva, azt hittem sárgaságot kapok az undortól. A félelem és a szégyen a hányástól idegenek előtt erősebbnek bizonyult és hozzásegített a nyeléshez.
Borzasztó volt, onnantól évekig sajnáltam az operaénekeseket, milyen nehéz életük és szakmájuk van szegényeknek :-)
Tojásra évtizedekig ránézni sem bírtam semmilyen formában, nyersen pláne.
Tojásos Gyuri is eltűnt az életünkből, nem emiatt, de már nem emlékszem, talán felhagytak a tojáskereskedéssel, talán megették a tyúkjaikat, nem tudom, egy idő után a  szükséges tojásmennyiséget a közértben vásároltuk.

Most, hogy vidékre költöztem a fővárosból, megint lett egy "Tojásos Gyuri", aki hetente hozza a friss tojást, de nyers tojásivásról szó nincs, nem is lehet.

Azóta ezer év telt el, kikopott belőlem az undor, a nemszeretemség, újra szívesen eszem a tojást bármilyen formában, csak nyersen nem.

Mivel minden héten van bőven tojásom, hétvégenként tojásos reggelik vannak megint szokásban, hol rántotta jó sültszalonnásan, vagy kolbászosan,  vagy tükörtojás, vagy bundáskenyér, vagy buggyantott, vagy valamilyen tojáskrém és persze hozzá évszaktól függően, sok-sok piros vagy fekete retek, újhagyma vagy sózott-karikázott vöröshagyma/lila hagyma, paprika, paradicsom, mikor milyen évszak és szezon van.
Imádom a hétvégi komótos, bőséges, nyugodt, komótos és cseverészős reggelizgetéseket.







11 megjegyzés:

  1. hát képtelen lennék nyersen úgy mindenestől leküldeni egy egész tojást.

    VálaszTörlés
  2. Köszi a kis történeted egészen feldobott. Elképzeltelek ahogy nyeled vagy nem nyeled pózban vagy! Hallottam én is ilyen móndát de az cukorral elkevert tojássárgája az viszont finom! Nem mondom hogy próbáld ki, bár én ettem ilyet mert énekkaros voltam és fájt a torkom.Mondjuk az is anyukám unszolására történt!:) Tojást mi is szeretjük bármilyen formában van. De nekem az is olyan hullámszerűen jön hogy mikor esik jól? Van mikor kívánom de inkább a rántottát, van mikor hetek múlnak el és nem jut eszembe sőt ha férjuram mondja hogy csináljak , van úgy hogy csak neki sütök! Mikor mit kíván az ember szervezete, erre már rájöttem !

    VálaszTörlés
  3. Humoros történet, Anikóm, még ha anno meg is viselt Téged :) Az egyik lánykám kiskorában, kórusban énekelgetettek, mert mindkettőnek szép a hangja, valami hasonló tanácsot hallhattak valahol, 8 éves forma lehetett a kisebbik, amikor munkából hazatérve itt-ott tojáshéjat találtam, először nem tudtam mire vélni. Az udvaron is, a házban is. Pár nap múlva rosszullét és eszméletvesztés után fertőző osztályra kerülvén derült ki, hogy ő csak azt szerette volna, ha még szebb lesz a hangja- nyers tojást iszogatott :) A szalmonella fertőzés megváltoztatta óhaját, a hangja anélkül is szebb lett, szerencsére, de az Ella jól ránk ijesztett akkor! Házi tojás volt az is, bár én étkeztetési revizori munkám során megtanultam, hogy a tojást nagyon alaposan meg kell mosni! A szalmonella a héjáról kerül a belsejébe...

    VálaszTörlés
  4. Lányok örülök, ha tetszett a történet, direkt azért meséltem el, hogy aki olvassa nevetgéljen rajta, mert ma már én is nevetek, de akkor irgalmatlanul rosszul voltam. Hála az égnek, hogy nem kaptam szalmonellát attól az egytől, egyébként azért voltunk mi is viszonylag bizalommal a tojásivás iránt, mert nekünk is mindig kikeverték cukorral a tojássárgáját és azt imádtuk, finom volt, gondoltuk ez sem lehet annyira borzasztó, nem számoltunk a fehérjével.
    Hát az ellenségemnek sem kívánom az biztos:-))))
    Én is karénekes voltam végig, sőt még a rádióban is volt felvétel velünk, meg szerepeltünk a Zeneakadémián is kórusversenyeken, jó volt énekelni:-))))

    VálaszTörlés
  5. Gyurinak szépek a "tojásai"! :o) Hogyé aggya?

    VálaszTörlés
  6. Hát kérem ezek még az olcsó tojások voltak, mert régebben készült képek, de ma a tojást 45.-/db áron vettem, mint törzsvevő.
    Húsvétkor 50.-/db ár volt.
    Amikor kezdtük akkor 25-27.-/db volt és ezek szép nagy tojások egyébként, kukoricán nevelt stb.

    VálaszTörlés
  7. Jó kis történet Anikó. Én is énekeltem kórusban, itt Budapesten a Vándor Kórusban és később egy hivatásos kamara kórusban, meg a Kodály Kórusban, akikkel nagyon sok helyen voltam külföldön, de én felnőttként. Ezt a tojás ivást én is hallottam, de soha nem próbáltam, képtelen lennék meginni. A tojás most nagyon drága, húsvétra 55 forintért vettük.

    VálaszTörlés
  8. Micsoda történet... én sem bírnám nyersen meginni. brrr. Szerencsére elmúlt a félelem és az undor.

    VálaszTörlés
  9. Lívia, én valahol sajnálom, hogy felnőttként már nem énekeltem kórusban, mert szerettem nagyon, jó dolog énekelni:-)))
    Húsvétkor a tescoban láttam 60Ft/db áron is a tojást, tiszta téboly komolyan:-))))

    Duende igen szerencsére elmúlt az undor és viszolygás, pár év alatt kikopott valahogy belőlem, azóta ma már megint eszem minden formájában csak nyersen nem, abba bele is halnék:-))))

    VálaszTörlés
  10. Na, hát én is nevetgéltem, mert az, hogy a "gyomrom farkasszemet nézett a tojással" meg a falikútba hányás lehetősége igen megmozgatta a fantáziámat! Éva jól mondja, isteni finom a cukorral kikevert tojássárgája, és ha hiszed, ha nem, pár napja csináltam is magamnak!!! :DD Imádom, meg persze a sült, főzött változatot is, de ezt Te már úgyis tudod! Köszönöm a történetet nagyon jólesett!! :)

    VálaszTörlés
  11. Barbikám örülök, hogy tetszett, azért is írtam meg, néha kellenek az ilyen vidám kis esetek, mit tagadjam ilyen hülyeségekbe keveredtem időnként, ebből is okul valaki remélem:-)))))

    VálaszTörlés