a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 11 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 7 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 8 éves

Keresés ebben a blogban

2010. szeptember 8., szerda

Disznótoros... hurka, kolbász... családi toros történetek...







Olyan hirtelen lett vége a nyárnak, észbe sem lehetett kapni, ilyen szeptember elejére sem emlékszem már jó ideje, annyira ronda esős, hideg idő van, nincs kedvem se főzni, se sütni.
Meg télen amikor itt a hideg... kitűnő ebéd a disznótoros.
Amikor nincs ötletem semmire, na akkor szoktam előhúzni a fagyasztóból a disznótoros csomagot.
Hagyom kiengedni, majd a tepsit vékonyan zsírozom, belefektetem a hurkákat-kolbászokat és a jó forróra előmelegített sütőben kb. 25-30 percig sütöm, amíg a bőre ropogós nem lesz.
Köretként sóba-vízbe főtt krumplival tálalom - amit kicsit megtöröm és kevés forró hurkazsírral megöntözöm, de lehet tepsis hagymás krumplival is, vagy egyszerűen friss, ropogós kenyérrel is.
Mellé pedig olajos-hagymás savanyú káposztát, vagy dinsztelt lilakáposztát, és sok  ecetes almapaprikát szervírozok. Szóval a téli savanyúságokat.
Bármelyiket is, minddel isteni finom.


Disznótorról jut eszembe:
Egy városi ismerősöm mesélte kiborulva, csalódottan az alábbiakat.
Ezt az  ismerősömet családilag meghívták disznótorosba, vidéki rokonokhoz.
Hajnalban szokás szerint nagy pálinkázgatások után nekiveselkedtek, hogy megfogják és leszúrják a disznót, de vagy sokan tolongtak szegény pára körül, vagy mindenki azt hitte a másik úgyis fogja, a lényeg a lényeg,  a disznó kiszabadult és a kert hátulján át, ami faluhelyen soha nem volt elkerítve, elvágtatott a szántóföldek, és az azokat szegélyező susnyás irányába.
Az egész kompánia persze utána, keresték délig hiába, a föld nyelte el.
Na vége is lett a disznótornak, mindenki mehetett haza, kóstoló nélkül.
A csontig soványodott disznót két hét múlva találták meg, kezdhették elölről a felhízlalását.



Valamikor régen, élt a mi családunkban egy vidéki nagybácsi, aki gazdálkodó volt, aki állatokat tartott, sertéseket is, mindig novemberben jött a kutyavilág szegény disznókra, akkor volt a vágás.
Nála ilyen, mint a fenti történet nem esett meg, nem is eshetett meg. Ott mindig, minden, rendben lezajlott, ahogy kell.
Mi is segédkeztünk pár disznóvágásnál,  nekem városi lánynak nagy élmény volt az első, mert akkor láttam  közelről, életemben először élő sertést, fogalmam sem volt róla, hogy ekkora állatról van szó, hogy ez ekkora munka, hajnaltól késő éjszakáig tartó.
Pokoli hideg is volt, néha nagy hó is.
De amiről írni akartam, hogy én még olyan finom hurkát, kolbászt, disznósajtot, véres hurka helyett kását csináltak, kivájt fateknőben keverték be kukoricadarával, zsírral, fűszerekkel a vért, amit kolduskása néven emlegettek, neveztek /abból adtak kóstolót a falu szegényeinek, azért hívták így/, szóval ilyen finomat soha, sehol nem ettem.
Ezeknek az ételeknek olyan csodás volt a fűszerezettsége, íze, állaga - én azelőtt nem rajongtam különösebben a disznótorosért - nos azóta imádom.
Délelőtt a disznó darabolása, az aprólékok, belsőségek hatalmas üstben főzése zajlódott, a nyers húsok osztályozása, szortírozása, hatalmas sonkák formára kanyarítása, miközben főttek a finomságok az abálólében, daráltuk a kolbászhúst, a nyers hús meg kint hűlt a jó hideg szabadlevegőn.
A vágás napján déltájban, pecsenye lett sütve rengeteg fokhagymával, zsíron, ez volt az ebéd friss kenyérrel, hordós savanyúsággal. A kenyérszeletet belemártottuk a sültzsírba, ráraktuk a sülthússzeletet, fokhagyma darabkákat és úgy ettük. Valami mennyei volt. Most is érzem a csodás ízét a számban.
Ebéd után folytatódott a munka, töltöttük a hurkát, kolbászt, a disznósajtot, majd a kása készítése a vérrel, a legeslegvége meg késő este a zsírszalonna kisütése volt finom töpörtyűvé és az egész évre elegendő zsírkészleté.
Mire végeztünk és mindent elmosogattunk forró ultrás vízben és ágyba kerülhettünk, valósággal nyűszítettem a fájdalomtól, annyira sajgott égett a lábam, a talpam.
Másnap ebédre mindig húsleves volt a húsos csontokból, sok zöldséggel, a főtt húshoz ecetes torma, ezután jött a toros káposzta rengeteg friss csontos hússal megfőzve, mennyei ízkavalkádban, végül pedig ropogósra sült hurka-kolbász és mellettük a kásából egy nagy kockányi darab odakanyarítva és szintén ropogósra sütve, hozzá sok-sok párolt lilakáposzta, vagy olajos-hagymás savanyúkáposzta.
A májashurka jó majorannás volt és rizzsel készült, nem zsemlével. Szerintem rizzsel finomabb, jobb tartása van, nem olyan plöttyedt amikor beleharapsz.
Hónapok elteltével pedig, olyan füstölt sonka, szalonna, kolbász lett, hogy a világhíres, márkás, olasz, spanyol termékek a nyomába sem értek. Tudom, mert van összehasonlítási alapom.
Sajnos ez a nagybácsi már nem él, a gazdaság felszámolva, a recepteskönyve ugyan megvan, amibe leírta, hogy mibe mennyi és milyen fűszer kéne.
Csak nincs aki megcsinálná, de miből is?
Disznó sincs, nem is lehet már tartani sem, mert nem EU kompatibilis, de ki is értene a feldolgozásához? Készen venni a húst egy lutri, ki tudja hogy tartották, mivel etették.
Egy szó mint száz, azóta is vágyakozom azok után az ízek után.



Évekig nem ettünk disznótorost, mert hiába próbálkoztam piacon, különböző hentesüzletek itt-ott ajánlott termékeinek kipróbálásával, mind a szemétben végezte, egyik szörnyűbb volt a másiknál.
Mostanában pislákol egy kis fény az alagút végén, Budapesten, közel a lakásunkhoz van egy kis hentesüzlet, egy kis budakalászi húsipar kft. üzlete, akiknek a disznótorosa, és a disznósajtjuk is finom, rizzsel készítik a hurkákat, nem egészen olyan, mint a mi régi családi ízeink, de ez is elfogadhatóan jó ízű, fűszeres, fokhagymás, majorannás, szóval nyomokban fel tudja idézni a régi ízemlékeket.

Mióta Tatán élek a legújabb felfedezés itt hozzánk közel, egy kis faluban egy hentesnek nagyon finom a disznótorosa, pedig zsemlés a hurkája, mert svábosan készíti, de finom fűszeres, majorannás, jó ízes ez is, jó fokhagymás a sütnivaló kolbász is, finom a szalonnája, a füstölt kolbásza, a zsír, azóta tudok újra fokhagymás pecsenyét sütni a friss húsból, mert nála vehetek, szóval hasonló ízvilágú, mint amit folyton keresek.
Még az abálólevét szeretném kipróbálni toros káposztában és a friss hússal.
Azóta állandó vásárlói vagyunk.


6 megjegyzés:

  1. Nálatok milyen a toros káposzta? Mert itt Zalában pl. teljesen más, mint amit nagyanyám Hajdúszoboszlón készített.
    Hú, most nem linkelem be, de azt hiszem, a VKF címke alatt is és az egytálételeknél is megtalálod.
    Én a nagyim félét szeretem, az valami csúcs. A zalai csak egy sima paradicsomos-húsos káposzta, és teljesen levesszerű-híg.

    VálaszTörlés
  2. Nálunk, forró zsíron a friss húsdarabokat, csontos oldalast, lapockát feldarabolták,vagy ilyen leeső sovány húsokat átpirították, és rétegezve a káposztával, babérlevéllel, majorannával, egész borssal, hagymakarikákkal,fokhagyma darabokkal lerakták egy nagy lábasba, öntöttek rá abálólevet, ami szűken ellepte és puhára főzték.Tejföllel, friss kenyérrel tálalták.Az abalé miatt valami isteni finom volt, mert abba már szinte minden belefőtt.Olyan ízes volt, ma már így nem lehet elkészíteni.
    Esztergomban a Szalma Csárdában ettem még jót ilyet, ott külön fokhagymás zsíron lepirították a káposztát és megdinsztelték, a húst is sósan, borsosan külön megpirították, majd összeöntötték és átpárolták, babérlevelet tettek hozzá csak.Csoda finom volt. Próbálkoztam vele itthon, de nem lesz olyan, mert kellene a frissen vágott hús, a hentesnél
    vett már nem olyan sajnos.
    Mit nem adnék egy tányér ilyenért:-))))

    VálaszTörlés
  3. Na, a nagyimé olyan, mint az esztergomi, csak nem tett bele még hagymaféléket sem. Isteni, tavaly többször is készítettem télen. Ember akkor kóstolta először, mikor a VKF-re megcsináltam. Mit mondja? Azt hittem, négy fős adagot főztem... de az összes!!!! elfogyott délben. Egyszerűen nem bírta abbahagyni enni... :)))
    Úgyhogy fel kellett vennem az étlapra és azóta többször is csináltam már és most is fog készülni, ha lesz már hordóskáposzta.

    VálaszTörlés
  4. Nekem is egész télen az összes káposztaételt felváltva főznöm kell, annyira szeretjük.A többiről nem is beszélve, kocsonya, ez meg az.Nekem is jó nagy darab férjem van, imád enni, a gyerekeim sem azok a csipegetős fajták.Ha belegondolok, hogy úgy mentem férjhez, hogy egy tojást nem tudtam felütni, és csak a citromos tea volt az egyetlen, amit úgy ahogy el tudtam készíteni, és ma már bármit megfőzök, megsütök.Egyszerűen hihetetlen.

    VálaszTörlés
  5. :) Az én emberem kb. 74 kg és 178 cm. :))) De enni nagyon tud... szerencsés alkat, nem hízik.
    A kocsonya, ne is mondd! Nálunk is nagy kedvenc.

    VálaszTörlés
  6. Nálunk van egy kis pocak, az enyém 180 cm és 90 kg, de száz éve ennyi és nem hízik, pedig enni azt tud, én meg imádok neki főzni.Bezzeg én, a hideg víztől is hízom, de szerencsére nem számít:-))))

    VálaszTörlés