Kolbászos újkrumplileves tejfölösen

Szeretem ezeket az egyszerű, jóízű leveseket, tányérszám tudom enni reggeltől estig.
Olyan isteni finom kolbászt sikerült vennem, csípős, nagyon finom a fűszerezése, csak úgy magában is jó enni kenyérrel, paprikával, paradicsommal is, de a levesnek is valami mennyei ízesítést adott.

1/2 kg újkrumpli, kockázva
2 db sárgarépa, karikázva
2 db fehérrépa, karikázva
1 kis darab zeller, kockázva
1 hagyma, kockázva
kb 20 cm kolbász karikázva
1 cs. petrezselyem, apróra vágva
tejföl
kevés olaj, pici liszt
1 tojás és annyi liszt amennyit felvesz, és egy csipet só a levesbetéthez

A tisztított, kis darabokra vágott zöldséget kevés olajon odatettem dinsztelni, mikor már szép sárga lett a zsiradék ment hozzá a hagyma és a kolbász karikák. A kolbász adta meg a leves színét, kicsit összepirítottam az egészet, meghintettem kevés liszttel és feleresztettem annyi vízzel amennyi levest szerettem volna, ezek után hozzátettem a krumplit is, sóztam és puhára főztem.
Közben egy tojásból és lisztből galuska sűrűségű tésztát kavartam és a legvégén egy kiskanállal beleszaggattam.
Nagyon finom, jó magyaros ízű krumplileves lett a végeredmény.

Újabb, nagyon aranyos díjat kaptam !!!

Okkitól kaptam, a Kipróbált és bevált receptek...blog tulajdonosától, akinek nagyon köszönöm, hogy rám gondolt,  pont most ebben az uborkaszezonban / legalábbis számomra/, mostanában elég ritkán mozgolódom a blogon, egyszerűen lusta vagyok, élvezem a pihenést, sok jó könyvem van, amit szeretnék elolvasni, főzök ugyan, de szinte csak olyanokat amik már valamikor felkerültek, vagy nem érdekesek, azaz semmi különösek, ebéd után majd minden nap alszom, úgy egy órácskát - mindenkinek csak ajánlani tudom, aki megteheti, aludjon!!! Istenien regenerál és nem befolyásolja az éjszakai alvást, legalábbis nálam nem, ugyanis este 11 órától reggel 6 óráig boldogan alszom újból, tiszta mormota vagyok.

Falatkánál is megtörtént az ivartalanítás, szerencsére jól bírta-bírja, ráadásul mindkét hátsó lábán plussz ujja volt körömmel tök feleslegesen /táltos kutyuskánk van/, na azt is leoperálták róla, ne akadjon bele semmibe később, azok a sebek leragasztva, altatás helye leragasztva, ezért második hete fokozottan figyelünk rá, mert nem voltunk hajlandóak a tölcsért ráadni, ugyanis az első éjszakára  ráadtuk orvosi utasításra, senki nem aludt semmit, ült egész éjjel, fejét lehúzta a tölcsér, így aztán úgy döntöttünk szegénykénk ne érezze büntetésnek, vagy kínzatásnak, egyébként is szófogadó kutyuska, nem próbálta letépni egyik kötést sem.
Szépen gyógyul, most hétvégén kiszedik a varratokat és vége.
Mondtam is több állatunk nem lesz ezen a hármon kívűl, mert én ezt nem bírom idegekkel, ki vagyok merülve ha valami bajuk van.

Szóval így telnek napjaim, így nagyon megörültem ennek az "édes kis chef" díjnak, de ahogy néztem és tájékozódtam, nem is tudom már kinek tovább adni, már körbe járt a blogokon, talán öt bloggert sem tudnék összeszedni, nem hogy tízet, a többség nyaral, pihen, lustálkodik, úgy hogy nem keresgélek hanem megint mindenkinek adom, nagy szeretettel aki csak benéz hozzám.

Mákos - rumos szilvalekváros palacsinta... és történetek az életemből

Vettem új palacsintasütőt, mert a régiek már nagyon elhasználódtak, viszont ebben az újban eléggé sápadt maradt a tészta, pedig nem sütöttem rövidebb ideig mint máskor.
Legszebben a vas palacsintasütőben sül meg, de az olyan nehéz, az ember csuklója kikészül.
Ezek a modern teflonosak könnyűek, nem ég le benne, de színe sincs.
Mindegy, attól még palacsinta és imádjuk.

"Pedig az idők kezdetén csak az imádat volt, a készítés tudása hiányzott.
Úgy mentem férjhez, hogy egy tojást nem tudtam felütni, minden főzőtudományom a citromos tea és vajaskenyér készítésében merült ki.
Náaszajándékba kaptam egy szakácskönyvet, az akkori legnagyobb slárgert a Horvát Ilona félét és abból tanultam meg apránként és szóról szóra követve a leírást főzni.
Mielőtt még bárki elítélné szegény Anyukámat, hogy nem tanított meg, nos ő akarta, rengeteg cirkusz és veszekedés volt emiatt, én nem voltam hajlandó erre a tevékenységre, egyszerűen nem érdekelt, hiszen tudott főzni-sütni Apám, Anyám, sőt a Húgom is, gondoltam mit tülekedjek még én is ott, amikor sokkal jobb időtöltés volt olvasni.
Hát így történt, hogy fiatal házasként a szakácskönyvből kavartam össze a tésztát nagy hirtelen egy este, amikor váratlan vendégek - a barátaink - jöttek.
Még nem volt palacsintasütőm, csak egy rántottasütő, egy fazékban kezdtem összekeverni a hozzávalókat, mert nem volt megfelelő tálam sem. Hol túl sűrűnek találtam, akkor bőven tettem hozzá szódavizet, hol túl hígnak, akkor tettem hozzá lisztet még.
Addig-addig, hogy tele lett a fazék, megkezdtem a sütést, elégettem két konyharuhát, gomolygott a füst és mivel egy teakonyhánk volt, így az egész lakás tele lett füsttel, égett szagokkal, egy palacsintalap olyan vastag lett mint egy subaszőnyeg. A füstre kijött a nappaliból a férjem, aki addig büszkélkedett a feleségével, hogy milyen ügyes stb. és nézte-kérdezte mi van, már ennyit sütöttem? Ugyanis a tálon szép magasan állt a palacsinta. Mire én mondom, hiszen ez csak 4 darab.
A vastagsága miatt alig lehetett megtölteni, feltekerni nem is nagyon.
Tiszta égés volt, a konyha romokban, rengeteg palacsintatésztát kiöntöttem végül, annyi volt, hogy egy nagyüzemet jól lehetett volna lakatni belőle.
Ez volt életem első palacsinta sütése, azóta persze megtanultam, készítem is sokszor, de mindig emlegetjük és nevetünk ezen a fiaskón.
/És még hány ilyen volt, mire megtanultam főzni, sütni tisztességesen./"



Akkor jöjjön a palacsinta receptje.
Először a tölteléket készítettem el.

20 dkg darált mák
1-2 ek. cukor
kb.1 dl tej
1 citrom reszelt héja
mazsola /elmaradhat/

Mindezt összekevertem és kicsit felfőztem, félretettem hűlni.

Fél üvegnyi kemény szilvalekvár
1 dl rum
1/2 dl víz

Ezeket is, egy nyeles kislábosban összevegyítettem, kislángon összemelegítettem egyneművé, sűrűn folyós,
nagyon finom, kenhető lekvár lett.
Először azt terveztem, hogy mákkal töltöm és leöntöm tálaláskor a rumos lekvárral, de nem lett "önthetős", tovább kellett volna hígítani, de olyan finom volt, féltem nem lesz ilyen aromás ízű és már nem akartam hígabbra.



A képen nem látszik jól, mert mindkettő fekete, hogy alul van a máktöltelék  /matt/ elkenve, és rákentem a szilvalekvárt /kicsit fényesebb/ és így lett feltekerve.
Fenomenális finom íze lett, kiérződött kicsit minden, a rum, a szilva, a mák íze.



A palacsinta tésztájára nem tudok adagot írni, csak körülbelül, mert évtizedek óta szemre csinálom.
Kb. 20-25 dkg liszt
csipet só
1 ek.cukor /elmaradhat/
1 tojás
sima csapvíz
1 tasak élesztőpor /ezt nem mindig szórok bele, néha igen - szerintem finomabb, igaz kicsit vastagabb is lesz a tészta/
kb.1 dl olaj, jól elkeverve a masszában

Ezeket jól elkeverem majd a vízzel állítom be a megfelelő - jó sűrűn folyós - tésztaállagot. Igy nem lesz soha csomós. Addig hígítom míg paraszt-tejföl sűrűségű nem lesz, azaz sűrűn folyósan csorog le a merőkanálból.

"Azért írtam a paraszt tejfölt, mert aki ismeri tudja miről beszélek, az igazi házilag készült tejföl, amit a nagykendős-sokszoknyás parasztnénikék árultak régen /talán még ma is/ a piacokon, az nem olyan volt ám, mint amit most kapni a hipermarketekben, hogy darabosan jön ki a kanállal, mint a máj.
Nem, az sűrűn folyós, eszméletlenül finom zsíros tejföl.
"Hányszor ebédeltem ilyen tejfölt egy kiflivel ebédidőben, a Hold utcai piacon a parasztnénike egy műanyag pohárba kimérte a 2 decit, hozzá a frissen sült, még meleg, ropogós kiflit ettem, mennyei volt, a Hold utcai piac közelében volt a munkahelyem, és leszaladtam ilyet venni. Isteni volt."

A masszát állni kell hagyni min. 1 óra, de ha tovább az még jobb, a lisztnek van ideje duzzadni.
Az első lap sütésénél megolajozom a sütőt, a többinél már nem kell, viszont mindig nagyon jó forró kell legyen a sütő, ezután már csak sütni kell a lapokat.
Szeretjük mazsolás-citromhéjas túróval, cukros kakaóporral, diókrémmel, gesztenyekrémmel, olvasztott csokoládéval, mogyorókrémmel is, de ettem már úgy is, hogy csak friss citromlevet facsartam a tésztára, nagyon finom volt. Ezek az édes variációk.
Vannak a sósak is, kapros-túrós, gombás, kukoricás, sonkakrémes, a hortobágyi és ki tudja még milyen.
Töltelékügyben csak a fantázia szab határt.



Azért készült idei baracklekvárral töltve is. Hmmmmm...

Az ANNA, ANIKÓ naphoz még...

Mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm a névnapi jó kívánságokat, ezt megelőzően a szülinapit is, ezúton kívánok én is mindenkinek hasonló jókat, különös tekintettel Borsóka kicsi Annácskájának, nőjön nagyra, egészségesen fejlődjön gyönyörű kisbabából szép kicsi lánnyá.

Cigánypecsenye

Imádom ezt a frissensültet, eddig mindig csak étteremben ettem, vagy jót, vagy rosszat.
Hihetetlen de lehet rosszul is készíteni, pedig egy kis odafigyeléssel elronthatatlan.
Most egy hirtelen elhatározással nekiálltam, igazság szerint a tarjaszeleteket eredetileg faszénen akartuk megsütni, de olyan rosszkedvű az idő, napok óta állandóan borult, időnként esik, senkinek nem volt kedve a kinti sütögetéshez.

Igy esett, hogy életem első cigánypecsenyéje elkészült és osztatlan sikert aratott.
Előzetesen azért tájékozódtam Duendénél, mert fejben ugyan tudtam  hogyan kell, de azért biztos ami biztos.

Hozzávalók:
tarjaszeletek, ezek most kicsit vastagok voltak /ujjnyi/ mivel faszénsütéshez vettem, ill. úgy kértem a hentestől a szeletelést, ezért kicsit meg is klopfoltam mindegyiket.
Kis klopfolás a vékonyabb szeleteknél sem árt.
bőrös füstöltszalonna csíkok, az a sima kenyérszalonna fajta
fél fej fokhagyma, tisztítva, gerezdekre szedve, áttörve
liszt

A hússzeleteket, személyenként kettőt, tehát kicsit kiklopfoltam és besóztam.
A szalonnát, szintén kettő csíkot személyenként beirdaltam a bőréig.
A fokhagymát megpucoltam és áttörtem egy tálba, sóztam, öntöttem rá annyi olajat, hogy ellepje és késhegynyi csípős és füstölt pirospaprikával megszórtam, jól elkevertem az egészet.



Egy serpenyőben kisütöttem a szalonnacsíkokat, amik kakastaréj formát öltenek a sütés végére, félretettem, melegen tartottam valamennyit.
A hússzeleteket kevés lisztben megforgattam, épp csak és a forró szalonnazsírján piros ropogósra sütöttem, oldalanként 4-4 perc alatt.
Tálaláskor minden hússzeletet bőven megkentem az olajos, sós fokhagymával és a tetejére helyeztem a kakastaréjokat.

Köretnek petrezselymes újkrumpli volt hozzá, paradicsomsaláta és kovászos uborka.

Más évszakban a hagymás törtkrumpli, vagy a sima szalonnazsíros krumpli a legjobb körete, és bármilyen hordós savanyúság.

Mondhatom az utóbbi hónapok legeslegjobb ebédje volt a mai, mindenkinek nagyon ízlett, sokszor fogom még készíteni, nem is értem, hogy eddig miért nem volt.
Nagyon, nagyon finom volt.
Utóirat a későbbi évekből: azóta számtalanszor elkészítettem, megunhatatlan, az egyik legjobb, ha nem "a" legjobb és legegyszerűbb frissensültünk.

Díjat kaptam megint

Ezt a díjat kaptam Marikától, a Némethék c. blog tulajdonosától, akinek nagyon köszönöm, hogy rám gondolt, és elnézést hogy csak most rakom fel a blogra de annyi elfoglaltságom volt, egyszerűen nem értem rá.

Nem jelölök ki név szerint senkit, viszont mindenkinek szívből adom tovább, aki a blogomat rendszeresen látogatja és olvassa.
Ők mind fogadják tőlem sok-sok szeretettel.

Felfrissült kert a viharok után

Végre vége a kánikulának, fárasztó volt, kimerítő. Jólesik ez a kis hűvösség.

Látszik a kerten is, hogy felfrissült,kellett ez a sok eső, ami hirtelen lezúdult. Úgy beszívta a kert a rengeteg vizet, mint egy szivacs. A fák, bokrok levelei valósággal kinyújtóztak, addig meg a nagy melegben össze voltak pöndörödve. Végre egy jót alszunk majd, mert eddig az sem ment. Éjjel a nagy melegben üldögéltem az ágyam szélén, hiába volt nyitva minden, szellő sem rezdült.

Falatka is élvezte a vizes fűben a szaladgálást, meg a szomszéd macska üldözését, persze csak játékból, mert igazából ő nagy macskabarát, hiszen kettővel konkrétan együtt is él.