a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 11 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 7 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 8 éves

Keresés ebben a blogban

2011. március 17., csütörtök

Szépségeim


Úgy érzem, mióta Falat nálunk van, két gyönyörű cicánk háttérbe szorult, holott őket ugyanúgy imádjuk, mint Falatkát, őket is rendszeresen fényképezzük, itt az ideje, hogy most ők kapjanak egy kis bejegyzést.
Szerencsére mind a hárman jól kijönnek egymással, Titut respektálja Szafti is és Falat is, Szafti és Falat pedig nagy barátok, együtt kergetőznek, birkóznak, hemperegnek. Titu viszont éteri magasságokból figyeli a két kis őrültet, soha nem állna le velük egy jó kis együttjátszásra, inkább elvonul, nem állhatja a csetepaté zajokat.

Természetesen Falatka mozgása van figyelve, de nagyon. Ha netán többet engedne meg magának a kelleténél, még az is megeshet, hogy kap egy pofont.

Ebéd utáni ejtőzés, ki itt, ki ott.


Az a fene nagy kíváncsiság...


A padlásfeljáró őrzője. Szafti kifejezetten szeret itt üldögélni, ki tudja miért?

5 megjegyzés:

  1. Tüneményesek.Lakásban vagy kertben vannak?

    VálaszTörlés
  2. Ezen a laptoptáskán alvóson behaltam :D

    VálaszTörlés
  3. :) Imádom őket. A macskalényeket. :)

    VálaszTörlés
  4. Szia Anikó! :-)

    Itt válaszolok, ha netán nem néznél be hozzám, megtaláld:-)
    Szüleim vidéken laknak, és csak hitetlenkednek, amikor azt mondogatom, hogy mihelylest odanőnek a gyerekeim, hogy egyedül jól ellesznek, én kiköltözök oda. Összehasonlíthatatlan ott és itt az élet. Ott, mintha megállna az idő, télen-nyáron, az emberek nem rohannak, van idejük kicsit szomszédolni, kicsit pletykálni (na jó, nem kicsit), meg úgy általában... Példa: amikor ott vagyok, újra és újra meglep, hogy mennyivel hosszabb ott egy nap! NEm bezsélve arról,a miről te is írtál: madárcsicsergés, béke, nyugalom, és sok-sok zöld szín!
    Az én kis falum kicsivel több, mint egy óra, de nem sokkal, és az Érvidéken van - ott terem a jó bornak való szőlő:-)

    Nahát... hasonló az órátok, és örökség? :-) Annyira jók az ember lelkének ezek a dolgok, nekem legalábbis nagyon fontosak - jó, ez az óra nem olyan nagyon ősi örökség, de van egy kétsúlyos óra, ami nagyapámról maradt ránk, de azt anyukám nem adja még, azt mondja, majd megöröklöm. Amikor ránézek, mindig a téli vakációk jutnak eszembe, amikor a szobában kaportea illata szállt, nagymamám mindig ezt főzött esténként, "papó" meg minden áldott este felhúzta a láncokat, mert ez olyan egynapos óra:-)
    Istenem, hogy elmúltak azok az idők. Nagyapám már 20 éve meghalt, nagymamám pedig 12.

    Megjegyzés: csodaszép kenyereket sütsz, én nem merek hozzáfogni.. próbálkoztam már, de mindig olyan nehéz lett, h nem szerettem.

    VálaszTörlés
  5. Kotaliza, szigorúan lakásban vannak, soha nem mennek ki,az ablakban szoktak üldögélni, onnan nézik a kertet, a madarakat, ha a szél mozgatja a lombokat, szimatolják a levegőt, Budapesten a lakásnak van erkélye, na oda kimennek lustálkodni, nézelődni, itt a vidéki házban csak az ablak van, de elég nagy a ház, tudnak mozogni kedvükre:-))))

    Araniel, a laptoptáska az egyik kedvenc helye Titunak, itt van a hátam mögött, ahogy itt ülök a gépnél és írok, néha megfordulok és simogatom a csodás selyem szőrét, miközben alszik, mint a bunda:-))))

    Duende, igen a macskák különleges lények, önállóak,függetlenek, mindegyik más egyéniség,nem nekik van szükségük ránk, hanem nekünk rájuk.
    Tegnap este, újra megnéztem kitudja hányadszorra, az "Egy Gésa emlékiratai" c. filmet, nagyon szeretem, szépen van fényképezve, jó a történet, helyes a két főszereplő, a japán kislány, és később már a felnőtt nő, persze olvastam a könyvet is, de csak azt akarom mondani,
    hogy az egész film alatt Szafti az ölemben fekve hangosan dorombolt és nekem vakargatnom kellett a pofácskáját, füle tövét,
    ez nem mindig van így, ő eldönti, neki mikor van erre szüksége és ki legyen a kiszemelt, akinek az ölébe ül:-)))

    Hajnalka, aranyos vagy hogy ide írtál, de tudd mindig megyek a blogodra, ha nem is minden nap, de két, háromnaponta tuti.
    A mi óránk is olyan, hogy minden nap fel kell húzni, csak úgy jár, és ha be van állítva óraütésre, olyan érces hangja van, hogy nem lehet tőle aludni, egyébként csodaszép hangja van, de az éjszakai csendben nagyot szól.
    Majd lefényképezem, ha Pesten leszek, mert ott van, de majd lehozzuk ide, hogy lásd mennyire hasonlatos a tiédhez.
    Hajnalka én is azt hittem a kenyérsütésről, hogy na ez nekem nem fog menni, de ment, vagy egy fém lábas kell hozzá tetővel, vagy egy nagy jénai és sok-sok liszt amit beleszórsz, nem tapad le és csoda finom kenyér lesz, 3 bögre lisztből, egy ek. só, egy tasak élesztőpor /vagy 2 dkg friss/, és annyi hideg víz amitől épp csak nagyjából összeáll. estétől másnap délelőttig, 12-18 óráig pihen és ezután jól belisztezve beleborítani az edénybe és nagyon forró sütőben lefedve 30 percig, majd közepes tűzre véve még 20 perc már fedő nélkül. Ennyi.
    Elhiheted nem ördöngősség, de az íze valami mennyei, azóta nem eszem, mert nem tudom megenni a boltit:-))))

    VálaszTörlés