Panyolai töltött fánk...

... más vidékeken pedig hosszú fánk a neve, mégpedig azért, mert beletöltik a szélénél /ahogy a képen is/ a lekvárt vagy túróstölteléket, fölhajtják, mint a bejglit, végigvágják és a forró olajba, a lábos szélénél kezdve körbe-körbe egyszerre beleeresztik csigavonalban és úgy sütik meg, így ki-ki annyit vág le magának belőle amennyit megenni kíván. Praktikus ötlet.

Ezt a szilvalekvárral töltött fánkvariációt Limaránál láttam még tavaly valamikor év közben, azóta nem ment ki a fejemből, most hogy amúgy is benne voltam a fánktésztában nyakig, gondoltam egy életem, egy halálom, de ezt muszáj kipróbálnom.
Jól tettem, nagyon finom a töltött fánk, de a tanulópénzt meg kellett fizetnem, legközelebb már tudom mire figyeljek.
Például, a kevesebb több lett volna, szerintem túl sok szilvalekvárt tettem bele, túl gazdag lett.
Ráadásul a hosszú oldalánál kezdtem tölteni, holott a rövidebbnél kellett volna, ezáltal kettő darab akkora lett, hogy egy óriásnak lett volna kézre álló. A többinél már a rövidebb oldalt töltöttem, a fázisfotókon látszik is a méretkülönbség. Nos ezeket a nagyokat kellett volna csigaalakba tekerve kisütnöm, gusztább lett volna.
Mindent ugyanúgy csináltam, mint a szalagosnál, a tészta ugyanaz, még egy adagot bedagasztattam amikor a szalagos kisült, a pihentetés, a sütés, csak a formázás nem lett az igazi. Nem baj.
Szerencse, hogy átsültek, féltem, hogy nyers lesz valahol, de nem, viszont mindennek ellenére isteni finom lett,  a tésztája foszlós, lyukacsos.

A szilvalekvár csodásan illik a fánktésztához. Csak a keményet szabad használni, amit a piacokon lehet kapni,a híg lekvár kifolyt volna a forró olajba.

Fahéjas porcukorral szórtam meg a kisült fonadékokat.