a legméltóságteljesebb cica

a legméltóságteljesebb cica
Tituka most 11 éves

a legszebb kutyuska

a legszebb kutyuska
Falatka most 7 éves

a legokosabb cica

a legokosabb cica
Szaftika most 8 éves

Keresés ebben a blogban

2010. március 26., péntek

Krumplikása...


DÉDIÉK EMLÉKÉRE
Ezt az ételt  Dédiék készítették, akik a Felvidéken születtek Érsekújvártól nem messze a Vág folyó partján és ott ennek az ételnek krumplikása a neve, ma is.
Ezt az ételt mindenhol készítik itt az országban, csak máshol dödöllének, gancának, gibanicának stb. nevezik. 
Meglehetősen szegényes étel, nagyon egyszerű, de annál finomabb. 
Igazi paraszti étel.
Általában leves után ették, második fogásként.
Legtöbbször előtte tejlevest főzött a Dédi, felforralt egy liter tejet csipet sóval és cukorral és egy kevés cérnametéltet főzött bele.
Ez könnyebb volt így, a nehezebb második fogás előtt.
Akkor jöjjön a krumplikása:
kb. 1/2 kg burgonya
2-3 ek. liszt, ill. amennyit felvesz, én krumplisan szeretem, így nem teszek bele túl sok lisztet
20 dkg töpörtyű /lehet libatepertő is, sőt/
1-2 ek. zsír


A következőképpen készítette Dédi.
A krumplit hámozta majd kockára aprította és annyi sós vízben főzte puhára, ami épp ellepte.
Utána a saját levében áttörte, visszatette a tűzre és apránként szórta hozzá a lisztet, persze állandóan keverve simára, se nagyon híg nem lehetett, se nagyon kemény a massza.
Amikor jól puffog-köpköd már akkor jó.
Ekkor egy nagy serpenyőben egy kanál zsírt olvasztott.
A töpörtyűt ami mindig volt a háznál, a disznóvágások miatt -megvagdalta kissé, hogy apróbb formájúak legyenek, rátette a forró zsírra és jól összeforrósította, kicsit sütötte csak.
A töpörtyűt kiszedte és a visszamaradt forró zsíron elterítette a krumplis masszát.
A kanál domború lapjával szétnyomkodta laposra, hogy az egész serpenyőaljat kitöltse és piros-ropogósra sütötte.
Végül egy nagy tálra csúsztatta, a tetejére rászórta a forró, sült tepertőt és meglocsolgatta a zsírjával.
Innen kanyarított mindenki magának akkora darabot, amennyit enni szeretett volna.
Ez volt a mindennapos változat, néha dúsították sült hagymakarikákkal is.
Igen nehéz, laktató étel, bár nagyon finom, de én csak úgy tudtam eleinte megenni, ha tejfölöztem is a tetejét és jobban szerettem sült hagymával, mint a tepertővel.
Nálunk végül általánossá vált a tejfölözés.


4 megjegyzés:

  1. Melyik ez a felvidéki falu?
    Én is ezen a vidéken élek.

    VálaszTörlés
  2. Sándor, Szímő. 1947-ben telepítették ki őket.Addig visszamenőleg mindenki ill. a családnak az az ága, ott élt, ill. a környéken.
    Még azért most is laknak ott távoli rokonok, Érsekújvár közelében, Palárikovoban, Szencen.
    Mert mint minden magyar család esetében, nálunk is őrületes keveredés volt,származunk Erdélyből, Felvidékről, sváb, tót beütés is van. Szóval minden jelen van, akik csak erre jártak, mind jelen vannak az utódokban:-)))

    VálaszTörlés
  3. Hát akkor tényleg nem lakom messze.
    Gútán lakom.
    Üdvözlettel.
    Sanyi

    VálaszTörlés
  4. Sándor, Gúta tényleg közel van Szímőhöz, emlegették is a Dédiék, szerintem az ő idejükben ismertek is ott a környéken mindenkit.
    Én is sok szeretettel üdvözöllek:-))))

    VálaszTörlés